Mestereim
Bhakti Abhay Narayan Swami
Bhakti Alóka Paramadvaiti Swami
Guru Maharáj tanításai
Szeretet annyi, mint szenvedni másokért
Közös szellem - megosztott szolgálat
A Vaisnava filozófia alapjai.
A mindent átfogó szeretet lényege
Támadás az ártatlanok ellen
A misztikus hagyományok
A Tudatos segítõ
Mondj nemet a televízióra!
A kritikus kritikusa
A karma elfogadása
Az öregség öröme
A gyógyító kör
Jóakarók - avagy vegan vagy nem vegan?
EL KELL FOGADNI AZ ELÕÍRT KÖTELESSÉGET
A templomnak úgy kell mûködnie, mint egy szimfóniának.
Felelõs fogyasztással a Szent Anya védelmében
India
Gondolatok a jógáról
Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl
Királyság a felhõk felett
Járt-e Jézus Indiában?
A környezetvédelemrõl
Gandhi a betegségrõl
Bhaktivinoda Thákura: Comte és az altruizmus
A lelki megtisztulás folyamatai
mantra-jóga
A mala titkai
A szent név alászállása
A hang hatalma
A mantra
Hare Krisna ének
mantra jóga-lelki élet
A hangrezgés
A hang és felszabadulás
Szent Név az Írásokban
A lelki gyógyszer
A Szent Név dicsõsége
A MANTRA MEDITÁCIÓ
Bölcsességek
Newton és a teremtés!
Értelem és szeretet
Gondolatok az életrõl
Istennél jártam
A fény
A farkasok
Az egér és a bölcs
Az indiánfõnök jóslatai
A szögek
Isten vagy fodrász?
Három jótanács
Az emberi kapcsolatok lényege
Gondolatok az életrõl
Az út.
Hogyan viszonyuljunk olyan emberekhez, akik másféle vallási folyamatot végeznek?
Szókratész méregpohara
Nandafalva
Bemutatkozó
Térkép és honlap
Krisna-tudat gyökerei Magyarországon
Aki elkezdte hazánkban
Az elsõ Krisna farm hazánkban
Krisna úttörõi Magyarországon
A lélekvándorlás valósága
Lélekvándorlás
Mi a lélekvándorlás?
Tudatos gyermeknemzés
Ha nem emlékezünk, miért bûnhõdünk
Rossz esetek, jó emberek
Van-e lelke az állatoknak?
Gyógyítás és lélekvándorlás
A lélekvándorlás más vallásokban
Híres emberek véleménye a lélekvándorlásról.
A meg nem született naplója
Olvasószoba
Gondolatok az Egyházakról
Zavartság a vallásokban
Vallás vagy szekta?
A személyiség
A lélek erdete
A Szavak Tündére
Meditáció
A hit
A halál
Az étkezésrõl
Az emberi élet célja
Lelki test a halált követõen
Élet az élet után
Az egészség tudata
Szeretet
Meditálás Istenrõl
Környezetvédelem.
A gazdasági válság alapvetõ oka
A Miniszter vakcinái
Elõírás vagy szívbéli érzés?
A fák tisztelete.
Leszel-e Isten?
Minden atomban?
SZÖVEGES KÉPEK
Vegetarizmus a vallásokban
Éhezés
Ne edd meg
Isteni étel
Erkölcsi érték
Vegetáriánus étkezés
Nem lesz boldog
Kezdölap arrow Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl
Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl

A környezet miatti aggodalom, a környezetvédelem nem új dolog. Erre vonatkozó intelmeket találhatunk Rohini d.d.(Szilágyi Márta) tanulmányában is.

v

 

Sokan azt gondolják, hogy az élettel, az emberi tevékenységekkel elkerülhetetlenül együtt jár a környezet szennyezése. India régi szentírásai azonban azt mondják, igaz, hogy az ember képes arra, hogy tönkre tegye a világot, de ez egyáltalán nem elkerülhetetlen. Semmi baj nem volt ezen a földön, amíg az ember harmóniában élt az isteni renddel.

A Váju Purána, egy nagyon régi indiai szentírás elmondja, hogy a Szatja jugának nevezett aranykorban mindig kellemes volt az idõjárás, nem volt sem túl hideg, sem túl meleg, nem volt sem nagy esõzés, sem szárazság. Nem voltak törvények, mert az emberek maguktól is erényesen éltek. Nem építettek falvakat vagy városokat, és nem kellett dolgozniuk azért, hogy megéljenek. Azokat a nedveket fogyasztották, amiket a föld adott. Ezek a nedvek olyan csodálatosak voltak, hogy az emberek nem ismerték a betegséget, és nagyon hosszú ideig éltek. Nem volt gyûlölet, irigykedés, mindenki egyenlõ volt. Világi célok helyett az emberek önmegvalósításra és felszabadulásra törekedtek.

Az egyik Puránában, a Dévi Bhágavatában (6.11.19-54) a következõket olvashatjuk:

„Amikor a Szatja juga megkezdõdik, és a Kali juga véget ér, az átfedési idõben az erényes, emelkedett lelkek leszállnak az égbõl, és ismét megszületnek a földön, és amikor a Kali juga kezdõdik, és a Dvápara véget ér, a gonosz lelkek jönnek föl a földre a poklokból… Akik a Tretában jók voltak, emberekként születnek meg a Szatja jugában; a Szatja juga gonosz emberei a Kali jugában fognak élni…

A Szatja jugában a papok jól ismerik a Védákat, mindig odaadóan imádják Istent, buzgó vággyal szolgálják Dévit, lelkesen ismétlik a Gájatrit és a Pranavát, a Gájatrin meditálnak, mindig csendesen ismétlik a Gájatrit és a Mahábídzsa-mantrát (Om). Minden faluban templomokat építenek, igazat mondanak, kegyesek, tiszták, odaadóan végzik a munkájukat. A harcosok mindig úgy cselekszenek, ahogyan a Védák parancsolják, megvédik az alattvalókat. Mások mûvelnek és kereskednek, az egyszerû emberek pedig a többieket szolgálják. Mindenki Dévit imádja, a legfelsõbb energiát.”


A Szatja jugában a meditáció természetes módon hozta létre a kapcsolatot a felsõbb világokkal, biztosította az intuitív tudást. De egy idõ után az emberek nem elégedtek meg az így szerzett ismeretekkel; azt gondolták, hogy a tudatos ismeretszerzés megnöveli a lehetõségeiket. Elfordultak a meditációtól, és hajszolták a tudást. Azt hitték, ha elég tudásra tesznek szert, nem lesz szükségük Istenre, és maguk irányíthatják a bolygó életét. Ekkor azonban váratlanul sûrû felhõk jelentek meg, elsötétült az ég, és eleredt az esõ. Az esõtõl óriásira növekedtek a növények, még a füvek is akkorák lettek, mint a fák. A folyók kiáradtak, az iszappá vált föld már nem adott tápláló nedveket. Az emberek azon éltek, amit a fák adtak: gyümölcsön és mézen. Fakéregbõl ruhát készítettek, faágakból házakat építettek az esõ és a hideg ellen. Aztán az erõsebbek kisajátították maguknak a legszebb fákat, és a legjobb lakóterületeket a dombokon vagy tavak közelében. A Treta jugában megjelent a társadalmi egyenlõtlenség.

A Dvápara jugában eltûntek a csodálatos fák, amelyek mindent megadtak, amire az embereknek a megélhetésükhöz szükségük volt. Most már termeszteni kellett a növényeket, és ez kemény munkával járt. Az emberek elvették az állatok szabadságát, dolgoztatták és kínozták õket. Aztán egyre gonoszabbak lettek, folyton harcoltak, kié legyen a folyó, a föld, a hegy. A hatalom lett a jog. A földanya nem nézhette tovább az emberek gonoszságát, és nem adott több gabonát. Nem adott egy szál füvet sem. Az éhínség és a nyomor ráébresztette az embereket arra, hogy semmire sem mennek Isten nélkül. Felhagytak a büszkeséggel, és Brahmától, a teremtõtõl kértek segítséget.

Brahmá tehénné változtatta, és megfejte a földet: most ismét volt minden, gabona, gyümölcs, erdõ, tej, minden, ami az embereknek kellett. Brahmá azonban nem akarta, hogy az emberek ismét harcolni kezdjenek egymással, ezért bevezette a törvényeket. Elõírta az erényes viselkedés, a társadalmi élet szabályait, és megkövetelte az emberektõl, hogy gazdag áldozatokat végezzenek. Brahmá azt mondta az embereknek, nem bánja, ha sokat szereznek, de akkor sokat kell adniuk is, végezzenek nagy áldozatokat. Arra tanította az embereket, hogy ne ragaszkodjanak semmihez, amit ebben a világban szereznek.

A Dvápara jugában mindenütt lobogtak az áldozati máglyák. India történeti írásai, például a Mahábhárata (Dróna Parva) még mindig emlékeznek a tizenhat királyra, akik példamutatóan végezték az áldozatokat és az adományozást: Marutta, Szuhótra, Puru, Sivi, Ráma, Bhagiratha, Dilipa, Mándhátá, Jajáti, Ambarisa, Sasabindu, Gaja, Rantidéva, Bharata, Prithu és Parasuráma. Sajnos õk a példaképek közös sorsára jutottak: csodálják, de nem követik õket.

Az emberek egyre kevésbé akartak lemondani arról, amit megszereztek. A Kali jugában az emberek fukarok, még azt sem adják oda szívesen, amire egyáltalán nincs szükségük. Az emberi önzés odáig fokozódott, hogy még a családjuktól is sajnálják a pénzt. Azé a hatalom, aki gazdag. Mindent meg szabad tenni, ami gazdasági haszonnal jár. Az embereket nem érdeklik sem a lelki célok, sem a tudás; nem végeznek áldozatokat; azt hiszik, nem élnek tovább 60-80 évnél, és az a lényeg, hogy addig is jól érezzék magukat. Idõrõl idõre megjelenik egy nagy tanító vagy próféta, aki megpróbálja a lehetetlent, és rájuk szól: Emberek, álljatok meg! De a nagy tanítók a vesztõhelyen végzik, jobb esetben csak kigúnyolják õket.

Az egyetlen reménysugár a Puránákban, hogy a Kali juga már nem tart sokáig, kevesebb, mint 427.000 év, ami az indiai szentírásokban csak egy pillanat. Ekkor Isten eljön lovas harcos formájában, megöli a gonoszakat, és ismét létrehozza az aranykort a földön.

El tudjuk-e pusztítani a földet? Az indiai szentírások azt mondják, hogy nem. A jugák állandóan ismétlõdnek, és 1000 juga annyi, mint Brahmá egyetlen nappala, vagyis 4,320.000.000 földi év. Ekkor részleges pralaja következik. Pralaja azt jelenti, felbomlás, visszaolvadás. Az anyagi teremtés visszaolvad Brahmába, aki 4,320.000.000 éven át alszik. Amikor Brahmá felébred, ismét kibocsátja magából az egész világot, ezt nevezzük teremtésnek. Ahogyan a Bhagavad-gítá mondja:

„Kezdetben minden élõlény megnyilvánulatlan, középsõ szakaszában megnyilvánul, majd ismét megnyilvánulatlan lesz.” (2.28)

Ilyen hosszú Brahmá egyetlen nappala és egyetlen éjszakája, és összesen 100 évig él, amelyben 360 ilyen hosszú nap van. Ezután teljes pralaja következik, de ez sem megsemmisülés; az univerzum visszatér a megnyilvánulatlanba, hogy aztán, egy új Brahmá vezetésével, ismét megnyilvánuljon.

Lehet, hogy azt gondoljuk, a világ mindig megsemmisül, és újra megteremtõdik, de az isteni tervben nincs benne az, hogy ember elpusztíthassa azt, amit Isten teremtett. De nincs benne az isteni tervben a mérhetetlen emberi önzés sem, ami számos szörnyû helyzetet teremthet.

Az önzésnek két ellenszere van. Az egyik a filozófiai felismerés: az élõlény, az ember nem azonos a testével. Nem a földön kell keresnie a boldogságát, és nem itt van az otthona. A másik egy gyakorlati szabály, és ennek a neve ahimszá, szó szerint, nem-ártás. Lehet, hogy sokan nem értik a filozófiát, vagy el sem tudják képzelni, hogyan lehet a filozófiai tanításokat a gyakorlatban megérteni, de az ahimszát nem nehéz megérteni.

Himszá na karoti, iti hindu. Hindu az, aki senkinek nem árt. Ne ölj. Ne bánts meg senkit, nemcsak tettben vagy szóban, de gondolatban sem. Ne végy el többet, mint amennyire közvetlenül szükséged van. Ne hordd el a köveket a hegyekbõl, hogy palotákat építs, amikor egy kunyhó is megteszi. Ne szakítsd le gondatlanul az út szélén termett virágokat. Szinte lehetetlen felsorolni, hogy mi minden tartozik az ahimszához. A dzsaináknál mindig van seprû, fölseprik maguk elõtt az utat, nehogy véletlenül rálépjenek egy hangyára. Megszûrik a vizet és a levegõt. Lehet, hogy ez extrém felfogás, de az lenne az igazi paradigmaváltás, ha mindig ezt a parancsot tartanánk szem elõtt: Ahimszá. Ne árts

 
< Előző   Következő >
Blog
Govinda világa
Govinda vegetárius konyhája
Krisna
Civil Rádió mûsoraim
A KANÁL FORRADALMA
2011 év archívuma
2010 év archívuma
2009 év archívuma
A Kanál forradalma
Mi is ez?
A Forradalom receptjei
Felhívás
A Kanál forradalma program manifesztuma.
Változtasd meg a világot étkezés által!
A mozgalom eszmeisége
Az Év Vegetáriánusa díj átadása a Vegetáriánus Fesztiválon
Lénárt Gitta elõadása a nyers étkezésrõl - Balástya
VIDEÓ FILMEK
Ételek készítése
Lelki zene
Vegetarizmus
Elmélete
Vegetarizmus I
Vegetarizmus a Védákban
Hires emberek véleménye
Vegetarizmus II
A szent étel hatalma
A legfõbb fûszer
Vegetarizmus a vallásokban
Jóga és egészség
A konyha és a kultúra kapcsolata.
Paramadvaiti Swami - Vegetarizmus
Az ételed és hangulatod
VEGETÁRIÁNUS FÕZÕVERSENY
Az Év vegetáriánusa
Keresztelõ Szent János - vegetarizmusa
Biblia és vegetarianizmus
A baba elsõ gabona étkeztetése!
Receptek
Levesek
Brokkoli csicseriborsóval
Fõtt ételek
saláták
Cékla krém
Spenótos csicseriborsó
Zabpehely lepény
Sütõtök halava
Fügés halava
Lencse és spenót
Ízletes ebéd
Joghurtos kínai kel saláta
Nyers körte csatni
Okrás ételek
Nyers ételek
Csicsóka tyúkhúr saláta
Nyers sütõtök saláta
Csoda golyók - nyersen
Cékla pástétom
Nyers brokkoli saláta
Nyers paradicsomleves
Pikáns sütõtök.
Kelbimbó saláta
Kolbászos burgonya
Kemencében sült kenyérlángos
Tofus sütõtök
Nyers sárgarépa saláta.
Sárgarépa saláta
Bodzavirág saláta
Kámforos tápióka
vadkomló hajtása
Természetes élet
Ájurvéda és az étel
Az együttérzés útja
Ájurvéda és allopátia
Életem az élelem? I-rész.
Életem az élelem? II-rész.
Életem az élelem? III-rész.
Jótanácsok minden napra
Bolíviai törvény deklarálja a Földanya jogait!
A pitypang nem gyomnövény.
Programok
Program ajánló
Ételosztás hajléktalanoknak
Govinda - Süti Program
Kukta - Mustra
Hajléktalanok napja a Tilos Rádióban
Ételosztás Mikuláskor és Karácsonykor
Vegetárius ételosztás hajléktalanoknak
Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja
Torta program
Ne vegyél, cserélj
Ne vegyél, cserélj!
Sajtkukac park - hamburger õrület
Majálisi gyros ételosztás
Gyerekeknek
Nemzetközi jógatalálkozó
Világvallások találkozója
A rendezvényrõl
A program
A médiában
A találkozó képei
Ezoterika
Visszatérés a halálból
Misztikus erõk
A mai kor- régi jövendölés
Medítáció
Az odaadás imája
Az élet törvénye.
Kitekintõ
A perui Truly Asram
Kultúrák találkozása
Bánk Bán motívum a Mahabháratában
Csipkerózsika Grimm meséiben és Indiában
Guliver utazásai és a Mahábhárata
Özönvíz a Mahábháratában
A Bhavisja purána és a Genezis
A galamb
Képregények
Az önteltség