Mestereim
Bhakti Abhay Narayan Swami
Bhakti Alóka Paramadvaiti Swami
Guru Maharáj tanításai
Szeretet annyi, mint szenvedni másokért
Közös szellem - megosztott szolgálat
A Vaisnava filozófia alapjai.
A mindent átfogó szeretet lényege
Támadás az ártatlanok ellen
A misztikus hagyományok
A Tudatos segítõ
Mondj nemet a televízióra!
A kritikus kritikusa
A karma elfogadása
Az öregség öröme
A gyógyító kör
Jóakarók - avagy vegan vagy nem vegan?
EL KELL FOGADNI AZ ELÕÍRT KÖTELESSÉGET
A templomnak úgy kell mûködnie, mint egy szimfóniának.
Felelõs fogyasztással a Szent Anya védelmében
India
Gondolatok a jógáról
Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl
Királyság a felhõk felett
Járt-e Jézus Indiában?
A környezetvédelemrõl
Gandhi a betegségrõl
Bhaktivinoda Thákura: Comte és az altruizmus
A lelki megtisztulás folyamatai
mantra-jóga
A mala titkai
A szent név alászállása
A hang hatalma
A mantra
Hare Krisna ének
mantra jóga-lelki élet
A hangrezgés
A hang és felszabadulás
Szent Név az Írásokban
A lelki gyógyszer
A Szent Név dicsõsége
A MANTRA MEDITÁCIÓ
Bölcsességek
Newton és a teremtés!
Értelem és szeretet
Gondolatok az életrõl
Istennél jártam
A fény
A farkasok
Az egér és a bölcs
Az indiánfõnök jóslatai
A szögek
Isten vagy fodrász?
Három jótanács
Az emberi kapcsolatok lényege
Gondolatok az életrõl
Az út.
Hogyan viszonyuljunk olyan emberekhez, akik másféle vallási folyamatot végeznek?
Szókratész méregpohara
Nandafalva
Bemutatkozó
Térkép és honlap
Krisna-tudat gyökerei Magyarországon
Aki elkezdte hazánkban
Az elsõ Krisna farm hazánkban
Krisna úttörõi Magyarországon
A lélekvándorlás valósága
Lélekvándorlás
Mi a lélekvándorlás?
Tudatos gyermeknemzés
Ha nem emlékezünk, miért bûnhõdünk
Rossz esetek, jó emberek
Van-e lelke az állatoknak?
Gyógyítás és lélekvándorlás
A lélekvándorlás más vallásokban
Híres emberek véleménye a lélekvándorlásról.
A meg nem született naplója
Olvasószoba
Gondolatok az Egyházakról
Zavartság a vallásokban
Vallás vagy szekta?
A személyiség
A lélek erdete
A Szavak Tündére
Meditáció
A hit
A halál
Az étkezésrõl
Az emberi élet célja
Lelki test a halált követõen
Élet az élet után
Az egészség tudata
Szeretet
Meditálás Istenrõl
Környezetvédelem.
A gazdasági válság alapvetõ oka
A Miniszter vakcinái
Elõírás vagy szívbéli érzés?
A fák tisztelete.
Leszel-e Isten?
Minden atomban?
SZÖVEGES KÉPEK
Vegetarizmus a vallásokban
Éhezés
Ne edd meg
Isteni étel
Erkölcsi érték
Vegetáriánus étkezés
Nem lesz boldog
Kezdölap arrow Gondolatok a jógáról
Gondolatok a jógáról

Bhaktivinoda Thákur nyomán

Manapság az egész nyugati világban nagyon népszerû a "jóga", és sokan azt gondolják, hogy már mindent tudnak róla, amit tudni érdemes. És ez nem véletlen, mert a jóga titkos tudományból olyan szellemi ösvénnyé vált, amelyen többé-kevésbé békés egyetértésben haladhatnak egymás mellett azok, akik valamit keresnek - hogy mit is? Erre nagyon sokféle választ fogunk kapni, de nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy a keresõk mindannyian elégedetlenek. Csak az elégedetlen ember vállalkozik arra, hogy elinduljon egy ismeretlen, esetleg veszélyes úton. Csak a mély és tartós elégedetlenség késztethet bennünket arra, hogy keressünk - és lehet, hogy nem is használunk olyan nagy szavakat, mint az élet értelme, az igazság, a beteljesülés vagy az önmegvalósítás. De nem is kell nagy filozófusoknak lennünk ahhoz, hogy belássuk, milyen kevés az, ami van: mennyire korlátozott, bizonytalan és múlandó. Magától értetõdõ, hogy azt keressük, ami végtelen, biztos és örök, hiszen ez felel meg az igazi természetünknek.

A Bhagavad-gítá, India õsrégi szentírása azt mondja, hogy négyféle ember indul el ezen a nagy felfedezõúton: a szenvedõ, a gazdagságra vágyó, a kíváncsi és a bölcs. Megint csak nem kell nagy filozófusoknak lennünk ahhoz, hogy belássuk, valamennyien szenvedünk: a szenvedés a mi világunk elválaszthatatlan része, bele van építve. Ahogyan a víz sem létezik nedvesség nélkül, szenvedés nélkül nem létezik ez az anyagi világ sem. Szenved az, akinek valami hiányzik, de ugyanúgy szenved az is, aki már megkapta azt, amire vágyott: többnyire ekkor jön rá, hogy tulajdonképpen nem is azt akarta, hanem valami mást. De ha egy pillanatra elégedett is, rögtön felmerül benne a félelem, hogy valaki elveheti tõle azt, amit olyan nehezen szerzett meg, és hogyan lehetne boldog az, aki retteg? Elõbb-utóbb valóban el fogja veszíteni minden kincsét, az ismereteit, a hírnevét, a rokoni és baráti kapcsolatait, ha máskor nem, akkor az élete végén, és hogyne szenvedne az, aki tudja, hogy minden el fog múlni?

Mi a szenvedés oka? Buddha nagyon egyszerû választ adott erre a kérdésre. A szenvedés oka a megszületés: aki nem születik meg, az nem is szenved. Igen ám, de mi legyen azokkal, akik már megszülettek? Õket nem annyira a szenvedés oka érdekli, hanem a kivezetõ út. Meg lehet-e szabadulni a szenvedéstõl, és ha igen, hogyan?

A világ minden részében elhangzik ez a kérdés, és nagyon sokan gondolják úgy, hogy megtalálták a választ: gondolkodók, vallásalapítók, reformerek, politikusok, gazdasági szakértõk, és gyakorlatilag mindenki. Néhány évvel ezelõtt volt egy angol sláger, ez volt a címe: Everybody wants to teach the world. Mindenki tanítani akarja a világot. És ez igaz. Gondoljuk csak el: mindenkinek van valami módszere, mindenki pontosan megmondja nekünk, hogy mit csináljunk, hogy elérjük a céljainkat. És alapvetõen a céljaink is négyfélék: az egyéni vagy szubjektív boldogság, amit leginkább a szerelemben vélünk megtalálni; a gazdasági fejlõdés; a törvényes rend és az ideálisan megszervezett társadalom; valamint, amikor már mindezekbõl kiábrándultunk, a felszabadulás.

Mindenki tanítani akarja a világot. Itt két probléma merül fel. Elõször is, miféle iskola az, ahol csak tanítók vannak, mindenki a katedrát célozza meg, a padokba senki sem akar beülni. Másodszor, ha már ennyi tanító van, és ennyifélét tanítanak, hogyan válasszunk közülük? Kihez forduljunk, ha valóban meg akarunk szabadulni a szenvedéstõl? Kitõl érdemes tanulni?

Gondoljuk el, hogy nagyon szomjasak vagyunk. Van itt egy folyó, ahonnan ihatnánk. Honnan fogunk vizet meríteni? Talán a folyó torkolatánál, ahol a víz már tele van mindenféle szennyezõdéssel? Vagy egy kicsit feljebb, éppen ott, ahol egy nagy vegyi üzem szennyvize festi sötét színûre? Még feljebb, ahol ugyan már nincsenek vegyi üzemek, de egy egész elefántcsorda kavarja fel az iszapot? Nem, mindannyian tudjuk, hol akarunk vizet inni: a forrás közelében, egyenesen a tiszta forrásból. Onnan, ahol a víz már olyan tiszta, mint a kristály, tökéletesen eloltja a szomjúságot, de annyira édes, hogy újra meg újra meg akarjuk kóstolni. Néha csak lebegünk benne, máskor egészen alábukunk, de soha nem tudunk betelni ezzel a kristálytiszta vízzel.

Valaki azt mondhatja erre, ilyen kristálytiszta víz, ilyen forrás nincs is ezen a földön. És ez igaz. A forrást nem a földön kell keresnünk. De addig is szomjasak vagyunk, amíg keressük az élet vizét, és miért ne menjünk olyan közel ehhez a forráshoz, amennyire csak lehet.

Ez a forrás India. Itt nem arról van szó, hogy India valami különleges, kiváltságos helyzetû ország lenne, vagy hogy kisajátítaná magának az igazságot. Egyszerûen csak arról van szó, hogy jobban megõrizte a hagyományokat. Tiszteletben tartotta a tanításokat, amelyeket a lelki tanítómesterek õsidõk óta tovább adnak tanítványaiknak, megszakítatlan láncban. Semmit nem tesznek hozzá, és nem vesznek el belõle semmit. Ugyanazt mondják el, amit a saját tanítójuktól hallottak, és a tanítójuk sem állított mást, mint amit a gurujától hallott. Már most, ha ezt a tanítványi láncot visszafelé követjük, el kell jutnunk a tudás forrásához. A tudás forrása, mi az? Vagy inkább, ki az? Sokan nem fogják szívesen megnevezni, mindenféle elvont fogalmat keresnek, például abszolútum, abszolút igazság, kozmikus erõ, univerzális intelligencia vagy a forma nélküli Egy. Lesznek olyanok is, akik neveket sorolnak, talán megszemélyesített tulajdonságokat, mint az Igazságos, a Könyörületes, a Legbölcsebb, a Teremtõ, vagy a Seregek Ura. De ezek a megkerülõ megoldások nem segítenek: az energiákat vissza kell vezetni a forrásukig, a tulajdonságokat addig a személyig, aki azokat a tulajdonságokat megnyilvánítja. Isten nélkül nem lesz sem eredmény, sem célba érés, sem megvalósítás. És ezzel egyértelmûvé válik az is, hogy kitõl kell tanulnunk: attól, aki a legközelebb áll Istenhez, aki az Õ képviselõje. Aki éppen olyan tisztán adja tovább a forrás vizét, ahogyan maga kapta.

Valaki megint közbevetheti, ez rendben van, de hiszen számos út van. Tegyük fel, hogy el sem hagyjuk Indiát: hat filozófiai rendszerük van, és mindegyiket hitelesnek mondják. Njája, Mimámszá, Vaisésika, Szánkhja, Jóga és Védánta – melyiket szeressem? Melyik szentírásból merítsem a bölcsességet, a négy Védából, az Upanisádokból, a Puránákból, a Tantrákból? Nem is beszélve arról a sok bölcsrõl, tanítóról, filozófusról, vallásalapítóról, és isteni inkarnációról, akik szintén India szent földjén jelentek meg. Miért van ez a sokféleség? És ha végsõ soron mindennek ugyanaz a forrása, nem lehetséges, hogy ez a sokféle út és ösvény mind ugyanoda vezet?

A sokféleség azért létezik, mert mi magunk akarjuk. Soha nem vagyunk elégedettek egyetlen úttal. Mindig felvetõdik bennünk a kérdés, nem lehetne másként, valami más módon? Isten pedig õsidõktõl fogva teljesíti az élõlények vágyait. Megadja ezeket a különféle utakat: tessék, válassz. Ezek az utak valóban különfélék, ezért nem is vezetnek ugyanoda. Na persze, lehet, hogy egy ideig közösen vagy párhuzamosan haladnak. Ha például itt Budapesten eldöntjük, hogy Londonba repülünk, de aztán mégis a bécsi gépre szállunk, akkor valamivel közelebb kerültünk az úticélunkhoz. Bécs valamivel közelebb van Londonhoz, mint Budapest, de még nem maga a cél. Szerencsére mindegyik úton vannak útjelzõ táblák. És általában el is vezetnek oda, amit megígértek, leszámítva persze azt az eshetõséget, hogy a rengeteg sok narancssárga ruhás, fehér leples, bozontos hajú, kopasz, világias életet élõ és aszkéta között akadhat egy-két csaló is. Ez tulajdonképpen szükségszerû. Mindig voltak és vannak olyanok, akik csalókat választanak. Mundus vult decipi, ergo decipiatur. A világ csalást akar, és aki ezt akarja, az meg is fogja kapni. Ez a mondás nem a régi rómaiak vagy a görögök találmánya, de kétség kívül frappáns megfogalmazás.

India filozófiai rendszerei közül a nyugati világban a jóga vált a legnépszerûbbé. A Védánta a gondolkodók elitjének a vadászterülete, de a jógáról már mindenki tud mindent. Próbáljuk ki. Elég egy kis körkérdés a barátaink és az ismerõseink között. Magabiztos válaszokat fogunk kapni, amelyekbõl kialakul a nagyvárosi jóga-klub képe: valahol az aerobik és a fitness-center között. A jóga-klub az a hely, ahova elmegyünk hetente egyszer vagy kétszer, elvégezzük a tornagyakorlatokat, mindegyiknek nagyon jól hangzó neve van: napüdvözlet, lótuszülés, szöcske-állás és hasonlók. Még azt is megtanuljuk, hogy tudatosan kell lélegzeni. Nemcsak egyszerûen be és ki, hanem tudatosan be, tudatosan ki – na ugye, hogy ez mindjárt más? És ennek fejében számtalan ígéretet kapunk: fiatalság, egészség, hajlékonyság, hozzá még egy-két rendkívüli erõ is, legalább egy-kettõ a nyolc sziddhi közül: végtelenül kicsivé és könnyûvé, végtelenül naggyá és súlyossá válni, uralom a tárgyak és az élõlények felett, teremtõ erõ és minden kívánság azonnali beteljesülése. Legalább egy kis levitáció, legalább egy marék hamut tudjuk teremteni a tenyerünkben. Ez a jóga: a fizikai gyakorlatok és azok közvetlen, anyagi eredménye, ezért járunk a jóga-klubba, ezért gyakorlunk otthon, reggel és este tíz perc pránájama, egy kis szöcske-állás, közben persze mindent megtanulunk a csakrákról és a kundalinirõl, mert ez olyan jól hangzik. Valóban ez a jóga?

A jóga szónak többféle jelentése van. Az egyik az iga, angolul yoke, ami nemcsak egy újabb példa a nyelvek rokonságára, hanem azt is megmutatja, hogy a jóga, mint módszer, nem más, mint leigázás, ellenõrzés, uralom az anyagi világ egy része, a saját testünk felett. A másik jelentés kapcsolat. Az, aki megszerezte a teste feletti uralmat, tovább léphet, megvalósíthatja a jóga voltaképpeni célját, ezt a kapcsolatot az anyagon túlival, a transzcendenciával. Mivel kapcsolatról van szó, magától értetõdik, hogy ez a transzcendencia egy személy – ugyan miféle kapcsolatunk lehetne elvont fogalmakkal? Az is magától értetõdik, hogy ez a személy nemcsak a transzcendens világban nyilvánul meg, különben fogalmunk sem lehetne a létezésérõl vagy nem tudnánk megközelíteni. A Bhagavad-gítá azt mondja, hogy ez a személy benne van a világban, minden egyes atomban, de énjének egy parányi töredéke is elegendõ ahhoz, hogy a világot áthassa és fenntartsa. Egyszerre van benne a világban és a világon kívül. Ezt csak paradoxonokkal tudjuk megfogalmazni. A Sri Isopanisad 5. mantrája például ezt mondja: ez a személy jár is, meg nem is. Távol van, de ugyanakkor nagyon közel. A földön, a magunkhoz hasonló lények között nem ismerünk ilyen személyt. Az, aki valamennyi tulajdonságot egyesít magában, és ugyanakkor azok felett áll, nem lehet más, mint a Legfelsõbb Lény, az Istenség Legfelsõbb Személyisége, akit India hiteles szentírásai, a védikus írások Bhagavánnak vagy Krisnának neveznek. A jóga kapcsolat az Istenség Legfelsõbb Személyiségével. Kapcsolat: nem elmerülés, semmivé válás, nem a személyiség elvesztése. Kapcsolat a lélek legszemélyesebb hajlandóságainak és vágyainak megfelelõen.

A gyakorlati életben a jóga is sokféle: sokféle jóga-ösvény van, és az élõlény ezeknek a legszemélyesebb hajlandóságainak és vágyainak megfelelõen választ közülük. A Bhagavad-gítá leírja a legfontosabb jógákat: karma jóga (önzetlen vagy Krisna-tudatos cselekvés), dhjána-jóga (uralom az elme és az érzékek felett, a meditáció segítségével), buddhi-jóga (transzcendentális tudás), astanga jóga (a nyolc részbõl álló jógafolyamat, amelyet a 6. fejezet részletez), visva-rúpa vagy virát-purusa (az egyetemes forma látása) és így tovább. Ezek mind hiteles jóga-folyamatok, de a Bhagavad-gítának mégsem az a végkövetkeztetése, hogy minden út ugyanoda vezet, teljesen mindegy, hogy melyiket választod. Nem, Krisna, aki a Bhagavad-gítá tanításait elmondta, pontosan közli velünk azt is, hogy melyik ösvénynek mi az értéke. Elmondja az elõnyöket, a hátrányokat és a veszélyeket. És legvégül, amikor már mindent elmondott, nagyon alaposan és nagyon részletesen, azt sem tartja titokban, hogy melyik „jógát”, pontosabban melyik út követését javasolja. Ez a bhakti-jóga, a szeretet és az odaadás útja: „Gondolj mindig Rám, légy az Én hívem. Imádj Engem, és ajánld tiszteletedet Énelõttem, s így kétségtelenül el fogsz jutni Hozzám… Add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül Énelõttem. Én megszabadítlak minden bûnös visszahatástól, ne félj.”

Csak egyetlen jóga-ösvényrõl nem beszél Krisna, és éppen ez az, amit a jóga-klubokban gyakorolnak: a hatha jóga. Ez nagyon érdekes a nyugati világban, egymás után jelennek meg a szakkönyvek, egymás után indulnak a tanfolyamok; de Indiában még csak meg sem kellett említeni. Ez az összes többi jóga-ösvény alapja, elõfeltétele, amit az akkori Indiában valóban mindenki ismert, sõt még azt is tudták, hogy ez csak az alap, az elõfeltétel, de nem maga a cél. És teljesen rendben van, hogy nekünk itt a nyugaton ezzel is foglalkoznunk kell, sõt néha nagyon sokat kell foglalkoznunk, mert nekünk egészen más a neveltetésünk, a kulturális hátterünk, a tudatunk, minden. Sõt sokszor még az elme és az érzékek feletti uralom gyakorlásával sem kezdhetjük, hiszen többnyire ezekkel azonosítjuk magunkat.

Nem könnyû uralkodni az elme és az érzékek felett. Ardzsuna, akivel Krisna ezeket a jóga-tanításokat közölte, elég hamar közbevetette a maga kifogását: „Ó Krisna, én úgy látom, hogy könnyebb megállítani a szelet, mint szabályozni az elmét, amely nyugtalan, fegyelmezetlen, csökönyös és hihetetlenül erõs.” Ez valóban így van, de mégsem lehetetlen. Az elmén és az érzékeken lehet uralkodni, nyugodtan, fegyelmezetten, következetesen, és bizonyos értelemben erõszakkal – ezt jelenti ez a szó, hatha: erõszak. Az elme minden szabályozási kísérletet erõszakként fog megélni; olyan a természete, hogy lázad az irányítás ellen. És mégis irányítani kell, ahogyan azt sem engedhetjük, hogy a kocsit elragadják az eléje befogott lovak.

A hatha jóga gyakorlatainak tehát megvan a létjogosultságuk, bár a cél elérésére más módszerek is vannak. Ha viszont ezt az utat választjuk, nem helyes, ha a légzés- és egyéb gyakorlatokat kiszakítjuk az összefüggésbõl, megpróbáljuk kiemelni a keretei közül. Ha csak a pránájamát és az ászanákat gyakoroljuk, ez olyan, mintha egy könyv nyolc fejezete közül csak kettõt olvasnánk el. Tudomásul kell vennünk, hogy a pránájama és az ászanák beletartoznak az astanga jóga, a nyolcfokú jóga rendszerébe. Ezeket az elemeket a helyükre kell tenni. A gyakorlásnak csak akkor van értelme, csak akkor fog elvezetni a végcélhoz, amit Krisna megígér a Bhagavad-gítában, ha mind a nyolc elemre kiterjed.

A következõkben ezeket az elemeket aszerint vizsgáljuk meg, ahogyan azokat Bhaktivinoda Thákur, a 19. század nagy bengáli vaisnava tudósa leírta, abban a könyvében, amelynek címe Prema Pradipa.

Bhaktivinoda Thákur 1838 szeptember 2-án született egy gazdag vaisnava családban, és a Kedáranátha Datta nevet kapta. Már fiatal korában érdeklõdni kezdett a lelki élet iránt. Mély és meghatározó benyomást gyakorolt rá a nagyapja, Rádzsavallabha Datta, aki egész életében gyakorolta a jógát. Azt híresztelték róla, hogy természetfeletti lényekkel áll kapcsolatban, akiktõl minden kérdésre megkaphatja a választ, különösen azokra, amelyek a jövõre vonatkoznak. Idõs korában, a védikus elveknek megfelelõen visszavonult egy magányos helyre, hogy aszkétaként éljen. Bhaktivinoda Thákur számára õ volt az elsõ guru; az õ áldásával látogatta végig a szent helyeket.

Mégsem lett belõle híres jógi, és valószínûleg azért nem, mert kormánytisztviselõként abba a végtelenül szerencsés helyzetbe került, hogy éppen Dzsagannáth Puriba helyezték. Azt a feladatot kapta, hogy az Úr Dzsagannáth nagy templomának gazdasági ügyeit és elszámolásait ellenõrizze. Ebben a városban, ennek a templomnak a közelében töltötte élete utolsó harmadát Sri Csaitanja Maháprabhu, a nagy szent és tanító, aki néhány száz évvel azelõtt csodálatos lendületet adott a bengáli vaisnavizmus fellendülésének. Számtalanszor megfordult ebben a templomban, hogy lássa a múrtikat, extatikusan énekeljen és táncoljon elõttük. Ez a város, a genius loci még sokkal kevésbé fogékony szellemeket is megérint és magával ragad. Bhaktivinoda Thákur, akkor még Kedarnátha Datta, hamarosan nemcsak az angol kormány felé jelentette a pénzügyeket, hanem az Úr Dzsagannáth, az Úr Balarám és Srimati Szubhadrá magasztos társaságához fordult, az elszámolásokat elõször is velük beszélte meg és hagyatta jóvá. Közben megkezdte azt a szerteágazó irodalmi tevékenységet, amelyet élete végéig nem szakított meg, és amelynek eredményeként páratlan életmûvet hagyott ránk: filozófiai mûveket, gyönyörû költeményeket, szakcikkeket. Kiadta a Bhágavata Puránát a saját fordításában, Visvanátha Csakravarti Thákur kommentárjával; valamint olyan jelentõs mûveket, mint a Sri Csaitanja-Siksámrta (Az Úr Csaitanja nektári tanításai), Dzsaiva Dharma (Az élõlények örökreszóló kötelessége), Harináma Csintámani (Az Úr szent nevének minden kívánságot teljesítõ ékköve), Bhadzsana-rahaszja (A bizalmas odaadó imádat), Srimad-Bhágavatárka-maricsimálá és még sok más. Nappal a kormány szolgálatában dolgozott, és csak éjjel jutott ideje az írásra, de soha nem fáradt el, sõt közben még arra is szakított idõt, hogy beutazza az Úr Csaitanja életével kapcsolatos szent helyeket. Személyesen gyûjtött pénzt egy kalkuttai templom építéséhez, és szakadatlanul prédikált.

Élete végén, több állomáshely után ismét Puriba költözött. Meglepetésként tûnhet, hogy viszonylag késõn, csak 70 éves korában lépett be a lemondott életrendbe, vagyis szannjásza avatást kért és kapott lelki tanítómesterétõl, Sri Dzsagannátha dásza Bábádzsitól. Ez a nagy lélek egyetlen pillanatra sem érezte magát kvalifikáltnak arra, hogy egészen Krisna szolgálatának szentelje az életét, és egyáltalán nem üres frázisok, amikor ilyen verssorokat ír le:

„Ó Gópinátha, materialista gazember vagyok, mindig kéjvággyal tele. Nincs semmi jó tulajdonságom… Semmit sem tudok az odaadó szolgálatról. Értelmem gyenge, és az illúzió vermébe zuhantam… Nincs sem erõm, sem tiszta tudásom, ez az anyagi test teljesen megkötözött. Ki lenne gonoszabb nálam?” (Gópinátha)

„Megátalkodott bûnös vagyok, aki mindig nagy bajt s aggodalmat okozott másoknak. Sohasem haboztam, ha saját érdekemben akár bûnös tetteket kellett is elkövetnem. Szívemben nyoma sem volt a könyörületnek, csakis önzõ érdekeimmel törõdtem, s mindig bánatos voltam, ha másokat örvendezni láttam. Úgy hazudok, mint a vízfolyás, s mások nyomorúsága nagy gyönyörûséget nyújt nekem.” (Ámára dzsibam szadá pápe rata)

„Csekélyebb vagyok a fûszálnál. Csak annyit érek, amennyi a Te kegyelmed.” (Gurudeva! Krpá-bindu-dijá)

„Az odaadás szikráját is nélkülözve, felvilágosultság híján miféle segítségre számíthatok most? Csak is Terád, Uram, az elesettek jó barátjára! Én igazán nagyon elesett vagyok, a leghitványabb ember.” (Suno mor duhkhor káhini)

1910-ben bezárkózott szobájába, és tökéletes szamádhiban maradt, állandóan az Úr örök kedvteléseire koncentrálva. 1914-ben távozott el a bolygóról, ugyanazon a napon, amelyen egykor Sri Csaitanja Maháprabhu egyik örök társa, Sri Gadádhara.

Bár tökéletes vaisnava vagy suddha-bhakta volt, akinek életét teljesen kitöltötte az, hogy az Úr kedvteléseit tanulmányozta, énekelte és elragadtatottságában átélte, írásaiban számos korabeli társadalmi jelenséggel és eseménnyel foglalkozott, és minden alkalmat megragadott arra, hogy tanítson. Az astánga, illetve ezzel kapcsolatosan a hatha jógával többek között a Prema Pradipa (Az isteni szeretet lámpása) címû könyvében foglalkozik, amelyet végtelen szerénységében regénynek nevez. A következõkben elolvashatjuk, mi volt a mondanivalója ennek a kivételes személyiségnek a jóga e két ösvényérõl.

A 19. századi Indiában az olvasóközönség még nagyjából értette, hogy mirõl van szó; nekünk sajnos már szükségünk van néhány kiegészítésre, hogy a téma közelebb kerüljön hozzánk. A kiegészítések ellenére nyilvánvaló, hogy Bhaktivinoda Thákur írása úgy ahogy van, önmagában is tökéletes, és egyedül a mi szerencsétlenségünk, hogy néhány kiegészítõ magyarázatra rászorulunk.

* * *
A  Prema Pradipa cselekménye szerint egy Pandita dásza Bábádzsinak nevezett nagy bölcs él Vrndávanában. Mindenféle rendû és rangú ember felkeresi, vannak, akik tanulni akarnak tõle, mások egyszerûen csak kíváncsiak. Õ mindenkit egyforma szeretettel fogad, és végtelen bölcsességébõl mindenkinek éppen annyit ajándékoz, amennyit az a maga szintjén be tud fogadni. Egy alkalommal, amikor az astánga- (nyolcfokú) jógáról van szó, Pandita dásza Bábádzsi röviden összefoglalja a véleményét, és mindjárt megemlíti a veszélyeket:

„Jama, nijama, ászana, pránájama, pratjáhára, dhjána, dháraná és szamádhi – ezek az astánga-jóga elemei. Igaz, hogy ezekkel a gyakorlatokkal el lehet érni a békét, de néha valakin még eközben is erõt vehet a kéjvágy és a kapzsiság. Akkor a béke elérése helyett lehet, hogy egy ideig a misztikus jóga eredményeit (a sziddhiket vagy pszichikai erõket) élvezi, mielõtt végleg elbukna. De az Úr Krisna odaadó szolgálatában nem kell félni az oda nem illõ gyümölcsöktõl, mert Krisna szolgái bizonyosan elérik a békét.”

Jama: kényszer vagy fegyelem, tilalmak. Nijama: betartás, a belsõ vagy lelki élettel kapcsolatos erkölcsi elõírások. Ászana: ülésmód. Pránájama: uralom az életáram (prána) felett a lélegzés segítségével. Pratjáhára: az érzékek visszavonása a külvilágtól. Dháraná: koncentráció. Dhjána: elmélyedés vagy meditáció. Szamádhi: megvalósítás vagy felszabadulás. Ezeket a fogalmakat Bhaktivinoda Thákur A Kr.e. 2. században élt Patandzsali Jóga-szútrái alapján sorolja fel, és Pandita dász Bábádzsi nevében a vaisnava filozófia szerint fogja magyarázni.

Még meg kell jegyezni, hogy Bhaktivinoda Thákur a pránájama szót nem használja, hanem helyette következetesen az eredetileg légzésszünetet jelentõ kumbhakáról beszél.

És most ott kapcsolódunk be a regény cselekményébe, ahol a szereplõk vitatkozni kezdenek a jóga értékérõl.

Amikor egy jógi felveti, hogy a jóga magasabbrendû, mint az arcsana (az Úr Krisna templomi imádata), az egybegyûltek azt kérik, döntsék el ezt a kérdést

Éppen egy astánga-jógi is ott volt Pandita dásza Bábádzsi társaságában. Bár Vaisnava volt, a pránájama hosszas gyakorlása után elérte a tökéletességet. Ennek eredményeképpen nagyobb fontosságot tulajdonított az astánga-jógának, mint a bhakti kilenc folyamatának. Így szólt, Premadásza Bábádzsi kijelentésével kissé elégedetlenül, „Bábádzsi! Ne hagyd figyelmen kívül a jóga-sásztrákat. A jógik felhagyhatnak az evéssel és az alvással, és nagyon hosszú ideig élhetnek. Tudod-e olyan komolyan végezni az odaadó szolgálatot, mint õk? Ezért tudnod kellene, hogy a jóga magasabbrendû, mint az arcsana.”

Bhakti: szeretet és odaadás Isten iránt, az élõlények természetes hajlama. Az anyagi életben többé-kevésbé rejtett, de megnyilvánulhat spontán módon, Isten kegyébõl, vagy felébreszthetõ tudatos gyakorlással, egy hiteles lelki tanítómester irányítása alatt. Az emberi élet célja, hogy helyreálljon a szeretetteljes kapcsolat a lélek és a Legfelsõbb Lélek, az élõlény és az Úr Krisna között.

A bhakti kilenc folyamata vagy a gyakorlás elemei a következõk:

1.sravanam, a szent nevek és tanítások, az Úr Krisna formájáról, tulajdonságairól, környezetérõl és kedvteléseirõl szóló leírások meghallgatása a hiteles szentírások alapján,
2.kírtanam, a hallottak elismétlése,
3.visnoh szmaranam, megemlékezés az Úrról,
4.páda-szevanam, a lábakkal végzett szolgálat, pl. templomba járni, részt venni a zarándoklatokon,
5.arcsanam, templomi imádat,
6.vandanam, imák mondása
7.dászjam, az Úr szolgálata,
8.szakhjam, baráti kapcsolat,
9. átma-nivedanam, az a tudatállapot, amelyben a tetsünket, elménket, értelmünket, és mindent, ami a tulajdonunkban van, csak az Úr Krisna szolgálatában használunk fel., (Srimad Bhágavatam 7.5.24, beszélgetés Prahlád Mahárádzs Hiranjakasipu között)

Jóga: a hat indiai filozófiai rendszer egyike. A szó egyik jelentése iga (angolul yoke, németül Joch), a másik kapcsolat a Legfelsõbb Lélekkel. Célja, hogy a gyakorló elérje azt a pontot, amelyen megérti azonosságát, mint szellemi lélek, Isten szolgája, és ezt nemcsak tudja, hanem ennek megfelelõen cselekszik. A kapcsolat természete a jóga egyes ösvényein különbözõ; megvalósulhat az önzetlen cselekvésben, a tudásban, a finom erõk feletti uralom elsajátításában, stb. A legfontosabb ösvényeket, valamint magát az alapul szolgáló filozófiát a Bhagavad-gítában találjuk, a gyakorlatokat a sásztrákban.

Jóga-sásztrák: A jógával kapcsolatos szent könyvek, amelyek közül a legfontosabbak: Patandzsali Jóga-szútrái, Vjászától a Jóga-bhásja, Hathajóga-pradipiká, Jóga-csintámani, Siva-szamhitá, Gheranda-szamhitá, Góraksa-sziddhánta-szamgraha, Jóga-Vasisztha.

A Vaisnavák természettõl fogva nem hajlanak a vitatkozásra. De egyiküknek sem tetszett, hogy a jógi lekicsinyli az odaadó szolgálat fontosságát a jóga gyakorlásához képest. Meg sem tudtak szólalni. A jógi viszont szinte sértve érezte magát, és Pandita dásza Bábádzsitól kérte a döntést.

Pandita dásza Bábádzsi megállapítja, hogy az odaadó szolgálat sokkal jobb, mint a jóga

Elõször Pandita dásza Bábádzsinak sem volt kedve vitatkozni, de amikor a jógi többször is biztosította arról, hogy elfogadja a következtetését, Bábádzsi beszélni kezdett.

„Minden jógagyakorlat és odaadó szolgálat egyetlen célja Bhagaván, akit valamennyi élõlény imád. Az élõlények alapvetõen két kategóriára oszlanak – az egyik tiszta, a másik feltételekhez kötött. Tiszta élõlény az, akinek nincs anyagi kapcsolata, míg a feltételekhez kötött ragaszkodik az anyaghoz. A szádhaka bizonyosan feltételekhez kötött lélek, a tiszta lénynek viszont nincs mit gyakorolnia. A feltételekhez kötött és a tiszta élõlények közötti alapvetõ különbség, hogy az utóbbi a természetes helyzetében van. Minden cselekedete lelki, és a természete tiszta extázis. A feltételekhez kötött élõlényt megkötözi az anyagi természet, és anyagi jellegû kötelességeket vállal, amelyek tulajdonságai vegyesek, anyagiak és lelkiek. Felszabadulásnak azt nevezzük, amikor a személy lemond az anyagi jellegû kötelességekrõl, és tiszta kötelességeket vállal. A lélek természetes cselekvése a tiszta szeretet, amit nem lehet megkülönböztetni a felszabadulástól. A jóga gyakorlásával keresett felszabadulás ugyanaz, mint az odaadó szolgálattal elért Istenszeretet. Mindkettõnek ugyanaz a végeredménye. Ezért ábrázolják a szentírások a legkiválóbb bhaktát, Sukadevát nagy jóginak, a legkiválóbb jógit, Mahádevát pedig nagy bhaktának. A jóga és az odaadó szolgálat közötti legfontosabb különbség: aki szigorúan gyakorolja a jógát, és a hamis azonosításokkal felhagyva eléri a szamádhit, visszajut eredeti helyzetébe – vagyis felébred a prema. De ott van a félelem, hogy ebben a hosszú folyamatban a szádhakát lenyûgözik a jelentéktelen mellékhatások, és elbukik, mielõtt elérné a legvégsõ célt. Másrészt viszont, az odaadó szolgálatban csak a premáról van szó. Az odaadó szolgálat nem más, mint az Istenszeretet tudománya. Amikor minden cselekedet a legvégsõ eredményre irányul, haszontalan eredményektõl nem lehet félni. Az eszköz a cél, és a cél az eszköz. Ezért az odaadó szolgálat könnyebb, mint a jóga gyakorlása, és minden tekintetben el kell fogadni.”

Bhagaván: aki minden fenséggel vagy gazdagsággal teljes, az Úr Krisna neve a Bhagavad-gítában. Hat fenséget különböztetünk meg: az Úr Krisna a leggazdagabb, a leghíresebb, a leghatalmasabb, a legszebb, a legbölcsebb és a leginkább lemondott. (Visnu Purána 6.5.74)

Szádhaka: gyakorló, a jóga gyakorlója.

Sukadeva: a bölcs Vjászadéva fia, tökéletes lelki tanítómester,  aki már születése elõtt felszabadult lélek volt (Brahma-vaivarta Purána), ezért nem vonatkoztak rá a társadalmi élet kötöttségei. Szadhu volt, az Úr Krisna tiszta híve, aki állandóan a világot járta és tanított, „csupán annyi idõt töltött a családosok ajtaja elõtt, amennyi egy tehén megfejéséhez elegendõ, és ezt is csak azért tette, hogy megszentelje a házat” (SB 1.4.8). A Srimad Bhágavatamnak nevezett szentírást,  apjától hallotta, és úgy adta tovább, hogy mindenki megértse.

Mahádéva: szó szerint nagy fénylõ lény, Siva egyik neve. Bár a déva szót fénylõ lénynek vagy félistennek fordítjuk, Siva több, mint félisten, és nem a közönséges élõlények egyike, hanem az ÚrKrisnának egy olyan kiterjedése, aki kapcsolatban áll az anyagi természettel, és az a feladata, hogy azt a nagy idõciklusok végén elpusztítsa. A jelenlegi nagy idõciklusban kimagasló személyiség szerepét játssza, aki a világteremtõ Brahmá két szemöldöke közötti pontból születik meg, lakhelye az anyagi világon túli Kailász-hegy, ahol hatalmas misztikus erõkkel rendelkezõ félistenek, kinnarák, gandharvák és apszarák társaságában él feleségével, Parvatíval és fiaival, Kártikéjával és Ganesával. Jógésvara vagyis a jóga ura, akit aszkétikus gyakorlatokkal nagyon könnyû elégedetté tenni.

Prema: Istenszeretet

A jóga ösvénye alacsonyabbrendû

„Az anyagi természet feletti, jógagyakorlatokkal elért uralom csak ideiglenes eredmény. Lehet, hogy ebben a helyzetben a legvégsõ eredmény még nagyon messze van, és idõrõl idõre akadályok mutatkoznak. A jóga ösvényén minden lépésnél van egy akadály. Elõször, a jama és nijama gyakorlása során felébred a vallásosság, és e jelentéktelen eredmény elérése miatt a személyt vallásos érzületûnek kezdik ismerni, bár még kísérletet sem tett arra, hogy elérje a premát. Másodszor, az ászana és pránájama hosszas gyakorlása alatt hosszú és betegségektõl mentes életre tesz szert a légzés ellenõrzésével. De ha még mindig nem áll kapcsolatban a premával, hosszú, betegségmentes élete a bajok forrásává válik. Harmadszor, bár a pratjáhárával eléri az érzékek feletti uralmat, amennyiben a prema hiányzik, ezt száraz vagy jelentéktelen lemondásnak hívják. Ennek az az oka, hogy a legvégsõ cél elérésénél az élvezet és a lemondás ugyanazzal az eredménnyel jár. A haszontalan lemondás csak kõszívûvé tesz. Negyedszer, a dhjána, dháraná és szamádhi gyakorlása alatt, ha meg is szûntek az anyagi gondolatok, a prema felébredése nélkül az élõlény elveszti egyéniségét. Az ’én vagyok Brahman’ nem ébreszti fel a tiszta szeretetet, és csak a létezés megsemmisüléséhez vezet. Arra kérlek ezért, hogy gondold meg: a jóga legvégsõ célja kiváló, de az ösvény tele van nehézségekkel. Te Vaisnava is vagy, meg jógi is, ezért elfogultság nélkül megértheted a szavaimat.”

Vallásosság, religiosity: A vaisnava filozófia szerint a külsõleges cselekményekben, a hagyomány által ugyan megszentelt, de az emberek által többnyire már alig értett vallásosság, a társadalmi kötelességbõl végzett hitgyakorlás alacsony fokozat, amelyen túl kell lépni. A mindenkori körülményeknek megfelelõen változó társadalmi kötelességek (dharma) helyébe az élõlény örökre szóló kötelességét (szanátana dharma) állítja, ami a szeretettel és odaadással végzett szolgálat.

’Én vagyok Brahman’, aham brahmászmi: valódi azonosságunk alaptétele. Az élõlény nem a látható vagy anyagi test, hanem a szellemi lélek; ez a felismerés még nem a legmagasabb rendû megvalósítás, de az elsõ lépés az oda vezetõ úton.

Pandita dásza Bábádzsi még be sem fejezte a mondanivalóját, máris minden Vaisnava felkiáltott, „Szadhu! Szadhu!”

Jógi Bábádzsinak tetszik ugyan, mégis azt állítja, hogy az érzékek feletti uralmat illetõen a jóga hasznosabb, mint az odaadó szolgálat

Jógi Bábádzsi szólt, „Bábádzsi, a következtetésed kiváló, és csak egyetlen dolgot szeretnék mondani. Mielõtt a jógát megtanultam, megfelelõen gyakoroltam az odaadó szolgálat kilenc folyamatát, a hallással és az énekléssel kezdve. De õszintén megmondom, hogy bármit tettem, mindig az érzékkielégítést kerestem. Nem tudtam megszabadítani a szívemet a hamis azonosulásoktól, ahogyan a szerelmes raszával kapcsolatos Vaisnava utasítások leírják. A szerelmes raszát csak azután tudtam megízlelni, hogy pratjáhárát gyakoroltam, és most már nem vágyom az érzékkielégítésre. Egészen megváltozott a természetem. A pránájamának is van helye az arcsana ösvényén, ezért úgy érzem, hogy a pratjáhára gyakorlása is benne van a bhakti-jógában. Ezért gondolom, hogy a jóga gyakorlása szükséges.”

Rasza: íz vagy édesség, amelynek tapasztalása vagy átélése a lélek számára vonzóvá teszi örök kapcsolatát az Úr Krsnával. A fõ vagy közvetlen raszák: 1. sánta vagy semlegesség, pl. az astánga-jógik esetében, 2. dászja vagy szolgálat, pl.a Vrsnik tapasztalata, akik kb. 5.000 évvel ezelõtt ugyanazon a helyen jelentek meg, ahol az Úr Krisna, 3. szakhja vagy barátság, a pl. a pásztorfiúk tapasztalata, akik aktív részt vettek a kedvteléseiben, 4. vátszalja vagy szülõi viszony, 5. mádhurja vagy szerelmes kapcsolat Vrndával pásztorleányaival, ez a kapcsolat lehet szambhoga (együttlét) vagy vipralambha (elválás). Az anyagi életben felmerülõ érzésekkel szemben a raszában minden örömet okoz, még a látszólagos szenvedés is.

Száraz spekulációval vagy gyakorlással a szádhaka bizonyosan el fog bukni, ha a bhakti elemeit úgy használja, mint az érzékkielégítésért végzett gyümölcsözõ szertartásokat

Jógi Bábádzsi szavai hallatán Pandita dásza Bábádzsi egy kicsit elgondolkodott. Aztán beszélni kezdett, „Bábádzsi, te áldott vagy, mert nem felejtetted el a rasza-tattvát a pratjáhára gyakorlása során. Sokan buknak el száraz spekuláció és száraz gyakorlatok következtében, mert a lélek természeténél fogva extázissal teljes, és a szárazságot nem tudja becsülni. A lélek mindig szerelmes vagy ragaszkodó, ezért a feltételekhez kötött, megfelelõ helyzetébõl elbukó lélek egy másik, alacsonyabbrendû tárgyba szeret bele, vagy ahhoz kezd ragaszkodni. Ennélfogva alig lehet önmagában elégedett, és eluralkodik az anyagi érzékkielégítés. Amikor a lélek, aki az érzékek ura, megvalósítja örök raszáját, felébred természetes, spontán vonzódása, az anyagi ragaszkodása pedig csökken. Az odaadó szolgálat ösvénye az Istenség Legfelsõbb Személyisége iránti szeretetrõl szól. Ezen az úton természetes módon egyre kevesebb a törekvés az érzékek kielégítésére, amint a transzcendentális ragaszkodás megerõsödik. Úgy érzem, amikor az odaadó szolgálatot elkezdted, nem társulhattál valódi szadhukkal. Végezted a bhakti kilenc folyamatát, de csak úgy, mintha azok száraz vagy önzõ, gyümölcsözõ szertartások lennének. Ezért nem élvezhettél még egy csekélyke transzcendentális extázist sem. Gondolom, ezért sóvárogtál egyre jobban az érzékkielégítésre. Ilyen esetben lehet, hogy hasznos a jóga gyakorlása. A gyakorló bhaktának szüksége van a bhakták társaságára, hogy a bhakti-raszában gyönyörködhessen. Akkor, mégha mindenfajta anyagi érzékkielégítést élvez is, ez az élvezet nem vált ki még több élvezet utáni sóvárgást. Az érzéki élvezet a fõ oka annak, hogy egy bhakta lemond az anyagi élvezet vágyáról.”

Rasza-tattva: a raszák osztályozásának, felkeltésének és ébrentartásának tudománya; ugyanakkor a minden tudomány feletti közvetlen átélés, extatikus boldogság.

Miután ezeket a szavakat meghallgatta, a Vaisnava jógi így szólt, „Bábádzsi, errõl nem tudtam. El fogok jönni este, hogy minden kétségemtõl megszabaduljak.”

A történet szerint jógink három látogatót kap Kalkuttából, akik egyike, Mallik Mahásaja azzal a határozott céllal érkezik, hogy megtanulja tõle a jóga tudományát. Érdekes személyiség, aki fiatal korában ateista volt, késõbb mély benyomást gyakorolt rá a keresztény neveltetés és a Brahmo Szamádzs nevû szervezet, amelynek az volt a célja, hogy a hindu vallást „modernizálja” és a társadalmat angol mintára alakítsa át. „Modern” gondolkodása azonban nem tartotta vissza attól, hogy fel ne keressen különbözõ tanítókat, akik olyan tárgyakat tanítottak, mint demonológia, tisztánlátás és mezmerizmus (amely szerint az élõlények gyógyításra felhasználható mágneses erõkkel rendelkeznek). Mallik Mahásaja elárulja, hogy tulajdonképpen a misztikus erõk vagy sziddhik érdeklik, például azzal dicsekszik, hogy gondolata erejével meg tudja idézni a halottakat, üzeneteket kap távoli helyekrõl (valószínûleg a finom anyag birodalmából, amelyet mi többnyire asztrálvilág néven ismerünk). Most abban a reményben jött el Vrndávanba, hogy még több  természetfeletti erõre tehet szert. Ez bizony nem a legtisztább indíték, és valóban,

Jógi Bábádzsi attól fél, el fog bukni a materialista társulás miatt

Amikor Jógi Bábádzsi meghallgatta Mallik Bábu imáját, megdöbbent, örült is, neki is búsult. „Bábudzsi, én visszavonultan élek, és nincs sok kapcsolatom a világi élettel. Azelõtt egy barlangban éltem Badrikásramában, és a kumbhakát gyakorolva egy évig alig ettem. Váratlanul Vjásza nagy szent fiával, Sukadevával találkoztam, aki azt mondta nekem, hogy térjek vissza Vradzsába. Azóta kissé világias gondolkodású lettem a Vradzsavaszik társaságában. De azért nem lakom együtt olyanokkal, akik rendkívül ragaszkodnak az anyagi élethez. Eddig azt látom, hogy a te ruhád, étkezési szokásaid és társaid olyanok, mint a rendkívül világias gondolkodású embereké. Ez aggaszt engem; ha világias gondolkodású emberekkel társulok, lehet, hogy el fogok bukni a jóga útján.”

Badrikásrama: szent hely a Himálajában.

Kumbhaka: légzésszünet, Bhaktivinoda Thákura szóhasználatában a kumbhaka gyakorlása ugyanaz, mint a pránájama.

Mivel mindannyian lélegzünk, azt gondoljuk, hogy ennél semmi sem lehet természetesebb, hiszen ösztönös tevékenység, független az emberi akarattól. Azt gondoljuk, hogy a természet maga tudja a legjobban, hogyan kell lélegeznünk, és mindenféle szabályozás felesleges, sõt egyenesen káros. Az astánga-jógik számára viszont, akik közé odaszámítanak a hatha-jógik is,  alapkérdés, hogy éppen azokat a cselekvéseket szabályozzák, amelyek ösztönöseknek vagy az akarattól függetleneknek számítanak. A légzés fázisai közül a szünet a legkevésbé „természetes”, ezért a szabályozást ennél kell kezdeni. A légzésszünet szabályozása radikálisan befolyásolja a légzés másik két fázisát, a be- és a kilégzést is.

Vradzsa: Vrndávan és Mathurá környéke, ahol kb. 5.000 évvel ezelõtt az Úr Krisna fiatalkori kedvteléseit élvezte.

Mallik Mahásaja teljesen megbízik Jógi Bábádzsiban. Elfogadja minden feltételét, csakhogy hat hónapon át tanulhassa tõle a jógát.

Mallik Bábu kérdéseire válaszolva Jógi Bábádzsi összehasonlítja a rádzsa-jógát a hatha-jógával

Amikor mindenki elcsendesedett, Mallik Mahásaja folytatta a beszédet, „Bábádzsi Mahásaja! Kérlek, magyarázd el a rádzsa-jógát.”

„Legyen”, mondta Jógi Bábádzsi, és beszélni kezdett.

„A filozófusok és a Purána-tudósok által gyakorolt jógát nevezik rádzsa-jógának. A tantrikus panditák által elõírt jóga neve hatha-jóga. A hatha-jóga nekem kevéssé tetszik, mert akadály a Vaisnavizmus gyakorlásában. A hatha-jógát a sákta és saiva tantrák, valamint az ezek alapján írt mûvek, a Hatha-jóga pradipiká és a Jóga-csintámani tárgyalják. Ezek közül az írások közül a Siva-szamhitát és a Gheranda-szamhitát tartom a legjobbnak. Amikor Kásiban voltam, ezeket az írásokat tanulmányoztam, részben gyakoroltam is, de végül beláttam, hogy a jóga-rendszer csak a testnek hasznos. Nem könnyû elérni a szamádhit ezzel a folyamattal.”

Rádzsa-jóga: a Patandzsali által leírt, „klasszikus” jógarendszer.

Tantrikus: a Tantráknak nevezett szentírások követõje. A Tantrák filozófiája nem egységes, és csak nagy általánosságban emelhetjük ki a következõ közös jellemzõket: a Véda tekintélyének megkérdõjelezése, a védikus társadalmi rendszer fellazítása, szoros kapcsolat mindenféle nem-brahmanikus, más országbeli, sõt törzsi kultúrákkal, a gyakorlat túlhangsúlyozása az elmélethez képest, szimbolikus vagy kódolt nyelv használata. Sajnos ez a felsorolás önmagában nagyon keveset mond, mert figyelmen kívül hagyja a motivációt, ami viszont az egyes tantrikus iskoláktól függõen változó. Ismét csak nagy általánosságban mondhatjuk el, hogy két fõ irányzat van, az úgynevezett jobboldali és a baloldali ösvény; a jobboldali ösvény vagy daksinamarg pozitív motiváltságú és gyakorlatilag megfelel a vallásos gondolkodás természetes fejlõdésének. A baloldali ösvényen vagy vámmargon viszont sokszor találkozunk szélsõséges jelenségekkel, amelyek az egész tantrizmust rossz hírbe keverték: kétséges, visszaélésektõl nem mentes, a lelki élet szempontjából kifejezetten káros gyakorlatok vagy szokások ezek, többnyire úgynevezett titkos tanítások és avatások alapján. Bhaktivinoda Thákur tárgyilagos hangú leírása valószínûsíti, hogy itt nem errõl a baloldali ösvényrõl, még kevésbé nem ennek túlzásairól van szó. Ezt az is alátámasztja, hogy a hatha-jógát végsõ soron a Gheranda-szamhitá alapján osztályozza; eszerint ebben a szövegösszefüggésben tantrikus panditák alatt a jóga olyan tanítómestereit érthetjük, akik – a fenti nagyon általános jellemvonásokon túlmenõen – kizárólag a testi folyamatok szabályozásával kívánnak befolyást gyakorolni arra, ami a transzcendencia világába tartozik. A vaisnava filozófia elismeri, hogy a testi folyamatok szabályozása, a szabályozott életmód elõsegíti a lelki élet kibontakozását, de önmagában véve ez még nem a lelki élet, és a traszcendens célok eléréséhez felül kell emelkedni mindenen, ami az anyagi világba tartozik A hatha-jóga csak mint elõkészület fogadható el, amint kizárólagos céllá válik, éppen ezt a felülemelkedést akadályozza meg
Sákta és saiva tantrák: A Saktí vagy nagy anyaistennõ, illetve Siva imádatával foglalkozó
Irodalom.

Gheranda-Szamhitá: Gheranda bengáli jógamester és tanítvány, Csandakápáli közötti beszélgetés hét részben, amelyek a következõ témákkal foglalkoznak: a fizikai test, ászanák vagy alapvetõ testtartások, mudrák vagy kiegészítõ testtartások, pratjáhára, pránájama, meditáció és felszabadulás.

Kási: Benaresz, ma ismert nevén Váránaszi..

A hatha-jóga tudományának elemzése

„Röviden ez a hatha-jóga tudománya:

A)Az élõlény kegyes és nem kegyes cselekedetei folytán kap egy héjat a test formájában. A héjban levõ élõlény karmája szerint születik és hal meg.

B)Ez a héj olyan, mint a kiégetetlen edény, de még a kiégetés után sem hasznos. Mindig fennáll a veszély az anyagi létezés óceánjában. A hatha-jóga ezt a héjat tûzzel tisztítja meg.

C)Hétféle testi tisztulás van:

1.sodhana, vagy tisztulás a hat cselekedettel
2.drdhíkarana, vagy erõssé válás az ászanák gyakorlásával
3.szthiríkarana, vagy rendíthetetlenné válás a mudrák gyakorlásával
4.dhairja, vagy közönyössé válás a pratjáhára gyakorlásával
5.lághava, vagy könnyûvé válás a pránájama által
6.pratjaksa, vagy közvetlen észlelés a dhjána által, és
7.nirliptíkarana, vagy megszabadulás a világi ragaszkodástól a szamádhi által.

       (C1) A megtisztulás hat cselekvése:

(1)dhauti, (2) vaszti, (3) neti, (4) laulikí, (5) trátaka, és (6) kapála-bháti – ezzel a hat cselekvéssel tisztul meg a test.

1.a dhauti vagy megtisztítás négyféle:

a.antar-dhauti, vagy belsõ tisztítás – vátaszára, levegõvel; váriszára, vízzel; bahiszára és bahiskrti, szintén levegõvel; ez az antar-dhauti négy formája
b.danta-dhauti, vagy a fogak megtisztítása – danta-múla, a fog gyökerei; dzsihvá-múla, a nyelv töve; karna-randhra-dvaja, a fülek; és kapála-randhra, a homloküreg megtisztítása; ezt az ötféle dhautit ismerik danta-dhauti néven
c.hrd-dhauti, vagy a szív megtisztítása – danda-dvárá, növényi szárral; vamana-dvárá, hányással; és vasztra-dvárá, textillel; ez a háromféle hrd-dhauti
d.mala-dhauti, vagy a végbél megtisztítása – danda, növényi szárral vagy gyökérrel; anguli, ujjal; és dzsala-dvárá, vízzel

A következõkben elolvashatjuk a Gheranda-Szamhitá magyarázó verseit, adott esetben néhány, más jógi mesterektõl származó kiegészítésekkel.

Belsõ tisztítás:

A belsõ tisztítás négyféle: vátaszára, váriszára, vahni- (vagy agni-) hara és baniskrita. (GS 1.14)

Belsõ tisztítás levegõvel (vátaszára):
Szádból formálj varjúcsõrt (ez az úgynevezett káki-mudrá), és nagyon lassan idd a levegõt; mozgasd a hasat, majd szorítsd ki a levegõt a végbelen keresztül.
A vátaszárát szigorúan titokban kell tartani. Megszabadítja a testet a tisztátalanságoktól, elûz mindenféle betegséget, és felszítja az emésztés tüzét. (GS 1.15-16)
Idd a levegõt: ez alatt azt érti, hogy a levegõnek nem a tüdõbe, hanem a száj szívó és nyelõ mozgásával a nyelõcsõbe kell bejutnia.
Ide tartozó gyakorlatok még a bhasztriká vagy fújtató légzés, a „p” vagy phat, illetve a há-légzés.

Belsõ tisztítás vízzel (váriszára):
Töltsd meg a torkodat vízzel, és lassan idd meg. Mozgasd a vizet a hasadban, majd szorítsd ki a végbelen át.
A váriszárát szigorúan titokban kell tartani. Megtisztítja a testet. Gondos végrehajtásával az ember isteni (tökéletesen egészséges) testet nyer. (GS 1.17-18)
A javaslat az, hogy nem közönséges, hanem sós vizet kell inni. A víz mozgatása egymás után legalább tízszer elvégzett uddijána bandhát jelent.

Belsõ tisztítás tûzzel (vahnihara, agnihara vagy agniszára):
Húzd be a köldöködet száz alkalommal annyira, hogy (belülrõl) érintkezzen a hátgerinccel. Ez az agniszára-dhauti, amely sikert hoz a jógában. Megszünteti a gyomorbetegségeket, és felszítja az emésztés tüzét.
Ezt a tisztítást szigorúan titokban kell tartani. Még a félistenek is nehezen tudják elvégezni. Mégis csak ennek végrehajtása biztosítja az isteni (tökéletesen egészséges) testet. (GS 1.20-21)

Külsõ tisztitás (bahiskrta dhauti):
Szádból formált varjúcsõrt, töltsd meg a gyomrod levegõvel. Tartsd benn másfél órán át, majd szorítsd ki a végbelen át. Ezt a tisztítás szigorúan titokban kell tartani, és soha nem szabad beszélni róla.
Ezután köldökig érõ vízben ereszd ki a végbelet, és mindaddig mosd a kezeiddel, ameddig tiszta nem lesz. Miután megmostad, ismét húzd vissza a testedbe. (GS 1.22-23)
Ezt a négy gyakorlatot a következõ sorrendben kell végrehajtani: uddijána – agniszára – váriszára – vátaszára.

Danta-dhauti:
Tisztítsd meg a fogak gyökereit katechu-porral vagy agyaggal (illetve timsóval), amíg tiszták nem lesznek.
Dugd a torkodba három ujjadat (mutató-, középsõ- és gyûrûsujj), és dörzsöld lassan a nyelv tövét. Ilyen módon távolítsd el a lepedéket. (GS 1.27)
Dörzsöld be a nyelvet friss vajjal, és húzogasd (hogy hosszabb legyen); húzd a hegyénél fogva vasfogóval. (GS 1.30)
Mutató- és gyûrûsujjaddal dörzsöld a két fülnyílást. Ezzel az állandó gyakorlással hallod meg a belsõ hangot (náda). (GS 1.33)
Jobb hüvelykeddel dörzsöld a halántékod. Ez a gyakorlat eltávolítja a váladékot.
Az ideg megtisztul, és létrejön az isteni látás (tisztánlátás). Naponta kell gyakorolni, felébredés után, evés után és a nap végén. (GS 1.34-35)
Egyéb javaslatok: A jógik a fogak tisztítására kis faágakat vagy gyökérdarabokat is használnak, amelyek az ínyt is erõsítik. Nyelvüket a körmükkel, ezüstbõl, vörös- vagy sárgarézbõl készült eszközökkel kaparják le. Az orrukat sós víz felszívásával illetve az orrlyukon keresztülvezetett puha zsinórral; a nyelõcsövet sima, enyhén hajlított rudacskával tisztítják

A szív megtisztítása (hrd-dhauti):
Danda-dvárá vagy danda-dhauti:
Dugj a torkodba banán- vagy  sárga gyömbérszárat, nádszálat, mozgasd lassan, majd ismét húzd ki.
Ezen a módon lehet eltávolítani a nyálkát vagy váladékot, az epét és minden egyéb folyadékot a szájon át. Ez a szív-dhauti biztosan meggyógyítja a szívbetegségeket. (GS 1.37)
Bár a hrd szó szivet jelent, a hatha-jógik ez alatt az egész szívtájékot, a mellkast és a gyomrot értik.

Vamana-dvárá vagy vamana-dhauti:
Evés után a bölcs ember megtölti a torkát vízzel, majd egy ideig felfelé tekint, és a vizet hányás útján ismét kiadja. Ezzel az állandó gyakorlással távolítja el a nyálkát és az epét. (GS 1.38)
Evés után: a bhódzsana szó evést és az evés élvezetét is jelenti; vagyis a gyakorlatot nem közvetlenül evés után kell elvégezni (hiszen akkor semmi értelme nem lenne az étkezésnek), hanem miután az emésztés végbement.

Vasztra-dvárá vagy  vászo-dhauti:
Nyelj le lassan egy vékony, négy ujjnyi széles textilcsíkot, aztán húzd ki. Ezt nevezik vászo-dhautinak.
Ettõl elmúlik a krónikus gyomorhurut, láz, lépgyulladás, lepra és az epebaj; napról naprra egészségesebb, erõsebb leszel, és jobban érzed magad. (GS 1.40-41)
Más hatha jógik javaslatai: a gyakorlatot kora reggel, éhgyomorra kell végezni, különben a textil elakad, és nehézségeket okozhat a kihúzásnál. A vékony textilt, pl. gézt langyos vízbe kell meríteni és kicsavarni. Elõször csak pár centimétert nyelünk le, és néhány másodpercig tartjuk benn, lassan és fokozatosan jutunk el öt percig. Az anyagot nem szabad golyóvá gyúrni és úgy lenyelni. A kihúzásnál legyünk különösen óvatosak; gyakorlottakkal is elõfordulhat, hogy a gézcsíkot el kell vágniuk, a bent maradt darabot pedig hashajtók alkalmazásával távolítják el

Mala dhauti vagy múla-sodhana, a végbél megtisztítása:
A végbelet alaposan mosd meg  sárga gyömbérgyökér vagy a középsõ ujjad segítségével és vízzel. Ezzel megakadályozod a székrekedést és a rossz emésztést. Ez (a gyakorlat) szépséget és növekedést vált ki, valamint felszítja az emésztés tüzét. (GS 1.43-44)


2.vaszti, a has megtisztítása, ez kétféle:

a.dzsala-vaszti, vagy köldökig érõ vízben ülve behúzni, vagy
b.suska-vaszti, szárazon behúzni

Vaszti beöntést jelent. A szárazon végzett „beöntésnél” az izmokat tudatosan kell mozgatni, ugyanazon a módon, ahogyan azok a beöntés hatására reagálnak.

A dzsala-vasztit köldökig vízben, guggolva végezd, a végbél összehúzásával és elernyesztésével.

Ez kiküszöböli a húgy- és emésztõrendszeri betegségeket, megszünteti a felfúvódást, a testedet aláveted a saját akaratodnak, és az olyan (szép) lesz, mint a szerelem istene. (GS 1.46-47)
Nyújtott lábbal ülj le a földre, hajolj elõre, lassan mozgasd a beleidet, majd váltakozva húzd össze és ernyeszd el a végbéltájékod. (Suska-vaszti, GS 1.48)

3.neti, fonalat bevezetni az orrlyukakba és kivezetni a szájon át; a fonal hossza a hüvelykujj hegyétõl a kinyújtott kisujj hegyéig tartó távolság
4.laulikí, a fej gyors ingatása az egyik oldalról a másikra

A Gheranda-Szamhitá laulikínak vagy naulinak a hasizmok mozgatását nevezi.
Heves rángatással mozgasd a hasad majd az egyik, majd a másik oldalra. Ez minden betegséget megszüntet, és felszítja az emésztés tüzét. (GS 1.52)

Ez az egyetlen vers meglehetõsen sommásan intézi el a nauli nevû hasizomtorna-gyakorlatcsoportot, amelynek különbözõ formái vannak: daksina nauli (a jobb oldali hasizom külön megfeszítése), vámán nauli (bal oldali hasizom megfeszítése), nauli madhjama (a két oldal egyidejû megfeszítése), nauli krijá (a hasizmok ritmikus megfeszítése és elernyesztése), laulikí mudra (a hasizmok mozgatása a csípõ megmozdítása nélkül), de ide tartozik az uddijána bandha (hasbehúzás) is, amely tulajdonképpen a nauli elõgyakorlata. Mindegyik erõsen csökkenti a hasûri nyomást, serkenti a bélmûködést, tisztítja a beleket és ellene hat a zsírlerakódásnak.

5.trátaka, pislogás nélkül egy pontra meredni, amíg a szem el nem kezd könnyezni

Pislogás nélkül nézz egy kis pontra, amíg a szem el nem kezd könnyezni. A bölcsek ezt nevezik trátakának.
Ezzel a gyakorlással biztosan eléred a sámbhavi-mudrát (belsõ látás, látás a harmadik szemmel). A szembetegségek megszûnnek, és isteni látóképességre teszel szert. (GS 1.53-54)
A hatha-jógik a legkülönfélébb hatásokat tulajdonítják a trátakának, az akarat egyszerû megacélozásától a tökéletes felszabadulásig (nirvikalpa-szamádhi). Vannak, akik a fizikai látóképesség javítására használják, hogy eldobhassák a szemüvegüket, mások tisztánlátásu vagy mágikus erõk elnyerésében reménykednek. A „pont” lehet egy szemmagasságban, a falon elhelyezett fekete kör, a napkorong ábrázolása az OM szótaggal, olajmécses vagy gyertya lángja, sõt maga a nap is (kora reggel vagy naplementekor, amikor a fénye még nem annyira vakító). Azt javasolják, hogy a nézést állítsuk be végtelenre, mintha a tárgyon keresztül akarnánk tekinteni. Gyakoroljuk naponta 5-10 percig, összesen hat hónapon keresztül.

6.kapála-bháti vagy bhála-bháti, belélegzés az egyik orrlyukon, kilélegzés a másikon keresztül, ez háromféle:

a.avjutkrama
b.vjutkrama, és
c.sítkrama

Avjutkrama vagy váma-krama
Légezz be a bal, és ki a jobb orrlyukon; majd a jobb orrlyukon be és a balon ki.
Se a be- se a kilégzés ne történjen hevesen. Ez a gyakorlat megszünteti a nyálkahártya megbetegedését. (GS 1.56-57)

Vjutkrama:
Mindkét orrlyukon át szívj fel vizet, majd engedd ki a szádon. Kitartó gyakorlással megszünteted az orrnyálkahártya megbetegedését. (GS 1.58)
Ennél a gyakorlatnál langyos, kissé sós vizet és nagyon nagy óvatosságot (fokozatosságot)  ajánlanak.

Sítkrama:
„Sít” hangot hallatva szívd be a vizet a szádon, és engedd ki az orrlyukakon. Ez a gyakorlat olyanná tesz téged, mint a szerelem istene.
Nem fogsz megöregedni, és nem leszel lázas. A nyálkahártya betegségei eltûnnek, a tested engedelmeskedik az akaratodnak. (GS 1.59-60)

(C2) Erõssé válás az ászanák gyakorlásával:

32-féle ászanát javasolnak. Az ászanát a test megtisztítása után gyakorolják, hogy az megerõsödjön. Ez a hatha-jóga második folyamata. Sziddhászana, padmászana, bhadrászana, muktászana, vadzsrászana, szvasztikászana, szimhászana, gomukhászana, virászana, dhanurászana, mrtászana, guptászana, matszjászana, matszjágrászana, goraksászana, pascsimottászana, utkatászana, szankatászana, majurászana, kukkutászana, kurmászana, uttána kurmászana, mandukászana, uttána mandukászana, vrksászana, garudászana, vrsászana, salabhászana, makarászana, ustrászana, bhudzsangászana és jógászana. Bármelyiket lehet gyakorolni.

Ma a nyugati jógaiskolák szinte kizárólag az ászanákra koncentrálnak. A fenti felosztásból megállapíthatjuk, mi az ászanák valódi fontossága.

1. Sziddhászana, „tökéletes póz”
Ülj az egyik sarkadra, tedd a másik láb bokáját a nemi szerv fölé, állad szorítsd a mellkashoz. Maradj mozdulatlan, uralkodj érzékeiden, és nézz az orrod tövére (koncentrálj a szemöldökök közötti helyre). Ez a sziddhászana, amely kinyitja a felszabadulás (móksa) kapuját. (GS 2.7)

2. Padmászana, „lótusz póz”
Tedd a jobb lábfejed a bal lágyékra, a bal lábfejed a jobb lágyékra, karjaidat tedd keresztbe a hátad mögött, és fogd meg a lábaid nagyujját. Állad szorítsd a mellkashoz, és nézz az orrod tövére. Ez a padmászana, amely lassan elûz minden betegséget. (GS 2.8)

3. Bhadrászana, „szerencsés póz”
Tedd a két bokádat keresztbe a gát alatt, karjaidat tedd keresztbe a hátad mögött, és fogd meg a lábaid nagyujját.
Miközben a dzsálandhara-mudrát végzed (állad szorítsd a mellkashoz), nézz az orr tövére. Ez a bhadrászana, amely minden betegséget meggyógyít. (GS 2.9-10)
Térdelõ helyzet, amelynél a jógi kissé hátradõlve támaszkodik.

4. Muktászana, „szabad póz”
Tedd bal bokádat a végbélhez, a jobb bokát efölé;  fejed, nyakad és tested tartsd egyenesen. Ez a muktászana, amely sikert (sziddhi) ígér. (GS 2.11
Nagyon hasonló  a szvasztikászanához.

5. Vadzsrászana, „gyémánt póz”
Feszítsd meg a combjaidat (hogy olyan kemények legyenek, mint a gyémánt), és tedd a lábfejeidet a végbél két oldalára. Ez a vadzsrászana, amely sikert (sziddhi) ad a jógiknak. (GS 2.12)

6. Szvasztikászana, „napkereszt póz”
Talpak a térdek és combok között, egyenes testtel ülni, ez a napkereszt ülés. (GS 2.13)
Abban különbözik a sziddhászanától, hogy itt mindkét lábfej látszik.

7. Szimhászana, „oroszlán póz”
Tedd a két bokádat keresztbe a gát alatt,  felfelé fordított talpakkal, kezek a padlón tartott térdeken.
Nyisd ki a szádat, miközben dzsálandhara mudrát végzel és az orr tövére nézel. Ez a szimhászana, amely mindenféle betegséget elûz. (GS 2.14-15)
Mások szerint nem a bokákat, hanem a lábakat kell keresztezni, és a nyelvet jól ki kell ölteni.

8. Gomukhászana, „tehénszáj póz”
Térdelj le, ülj egyenesen és tartsd stabilan a tested; ez a gomukhászana, amely úgy néz ki, mint a tehén szája. (GS 2.16)
Ez kissé hiányos leírás. A kiinduló póz a matszjendrászana, az egyik kart alulról emelve, a másikat felülrõl leengedve a két kéznek össze kell érni. A póz csak hátulnézetben emlékeztet a térdelésre.

9. Vírászana „hõs póz”
Tedd az egyik lábfejed a másik combodra, a másik lábfejed alulra – ez a vírászana. (Fél-lótusz, GS 2.17)

10. Dhanurászana,”íj póz”, „bölcsõ”
Feküdj hasra nyújtott lábakkal, nyúlj hátra és fogd meg a lábujjaidat, a testet íjként feszítsd meg – ez a dhanurászana. (GS 2.18)

11. Mritászana, „halott póz”
Feküdj laposan a földön, mint a halott, ez a mritászana (vagy szavászana). Elveszi a fáradságot, és megnyugtatja a tudatot (csitta). (GS 2.19)

12. Guptászana, „rejtett póz”
Lábfejeket a térd és comb közé tenni és így elrejteni, lábfejek a végbél alatt, ez a guptászana. (GS 2.20)

13. Matszjászana, „hal póz”
Lótuszülésben dõlj hátra és homoríts, a könyököd kerüljön a fejed alá. Ez a matszjászana, a betegségek elûzõje. (GS 2.21)
A hozzátartozó ábrán azt látjuk, hogy a jógi kezeivel lábujjait érinti.

14. Matszjendrászana, „halkirály póz”
Has behúzva, hát egyenesen, erõlködés nélkül ülve hajlítsd be a bal lábad, és tedd a lábfejed a jobb térdre.
Helyezd rá a jobb könyököd, arcod nyugtasd a jobb kezedben, pillantásodat irányítsd a szemöldökök közötti helyre. Ezt nevezik matszjendrászanának. (GS 2.22-23)
Pontosabb leírás: A bal lábad helyzete, mint a törökülésnél, a másikat emeld fel térdben behajlítva, és tedd le a földre a fekvõ térd mellé, kívülre. Bal kezeddel fogd meg. Fejeddel és törzseddel fordulj az ellenkezõ irányba.

15. Góraksászana, „Góraksa (egy híres jógi neve) póz”
Felfelé fordított talpaidat a combok és a térdek között tartva gondosan fedd le a bokáidat felfelé fordított kézfejekkel.
Húzd be a nyakadat, és nézz az orr tövére. Ez a góraksászana, amely a jóginak tökéletességet (sziddhiket) ad. (GS 2.14-25)
Az ábrán a jógi talpai összeérnek.

16. Pascsimottászana, „nyújtott hát póz”
A padlón ülve nyújtsd elõre a lábaidat, homlokod helyezd a térdedre, kezeddel fogd meg a lábujjaidat. Ez a pascsimottászana. (GS 2.26)

17. Utkatászana, „különleges póz”
Lábujjaid maradjanak a padlón, sarkad emeld fel, ülj le a sarkaidra. Ezt nevezik utkatászanának. (GS 2.27)
Guggolás; vagy egy másik változat szerint, mintha széken ülnénk, de szék nélkül.

18. Szankatászana „fonott póz”
Állj a padlón a bal lábadon, a jobb lábad fond a bal köré, és mindkét kezed tedd a térdedre. Ez a szankatászana. (GS 2.28)
Az ábrán a jógi a kezeit a combján tartja.

19. Majúrászana, „páva póz”
Támaszkodj tenyereddel a földre, tedd a két könyököd a köldökhöz, és hirtelen emeld fel a lábaidat a levegõbe – ezt a pózt nevezik majúrászanának.
Teljesen elégeti a rossz vagy túl bõséges táplálékot, felszítja az emésztés tüzét, még a mérget is megemészti; hamarosan elûz minden olyan betegséget, mint pl. a krónikus gyomorhurut, láz, testnedv zavarok – ilyen ez a felséges majúrászana. (GS 2.29-30)
Csak a kiinduló helyzetet nem említi: hasonfekvésbõl emeljük fel a lábakat, és közben csak a tenyereken tartjuk magunkat. Mások szerint térdelésbõl elõrehajlás, homlok a padlón, ezután következik a lábak felemelése. A két könyök minden esetben végig a köldöktájnál marad.

20. Kukkutászana, „kakas póz”
Lótuszülésben ülve dugd a karjaidat (könyökig) a térd és a felsõcomb közé, és emeld fel a testet, a könyökre támaszkodva – ez a kukkutászana. (GS 2.31)
Az ábrán  a jógi lótuszülésben ül, kezeit átdugja a combja és a vádlija között, tenyereit leteszi a földre, majd a testét felemeli és csak a tenyereire támaszkodik. Más leírások ezt a pózt utthita padmászanának nevezik.

21. Kúrmászana, „teknõs póz”
Tedd a bokáid keresztbe a gát alatt, a fejed, nyakad és törzsed tartsd egyenesen – ezt nevezik kúrmászanának. (GS 2.32)
Érthetõbben, térdelés keresztbetett lábakkal.

22. Uttána-kúrmakászana, „egyenes teknõs póz”
Kukkutászanában fogd meg a nyakad mindkét kézzel – ez az egyenes, teknõshöz hasonló póz az uttána-kúrmakászana. (GS 2.33)
Ennél a jógi persze nem a tenyerére támaszkodik, hanem a keresztcsontján ül, felhúzott térdei csaknem vállmagasságba kerülnek. Sok mozgásszabadságot nem enged ez a póz, ezért sokkal kifejezõbb a másik neve: garbhászana, „mag vagy magzat póz”. Más változat: a jógi az állát a kezeibe támasztja.

23. Mandukászana, „béka póz”
Talpak hátrafelé, a nagyujjak érintkeznek, térdek elõre – így kell elvégezni a mandukászanát. (GS 2.34)
Térdelés szétterpesztett lábakkal, nem a sarkakon, hanem azok elõtt a padlón  ülve.

24. Uttána-mandukászana, „egyenes béka póz”
Maradj béka-pózban, tartsd a fejed a könyökkel, tartsd a fejed a könyökeiden, és egyenesedj fel (homoríts), mint a béka – ez az uttána-mandukászana. (GS 2.35)

25. Vrksászana, „fa póz”
Tedd a jobb lábad a bal comb belsõ oldalára, és így állj a padlón, mint egy fa. Ezt ismerik vrksászanának. (GS 2.36)
Tenyerek a mellkas elõtt összetéve.

26. Garudászana, „sas póz”
Lábszáraiddal nehezedj a padlóra, törzs a két térd között, kezeidet tedd a térdeidre – ez a garudászana. (GS 2.37)
Az ábrán a jógi szankatászanában, „fonott pózban” áll, az egyetlen különbség, hogy karjait is összefonja, és oldalt, fejmagasságig emeli.

27. Vrisászana, „bika póz”
Jobb sarok a végbélnél, a másik lábad tedd át keresztben a bal oldalra és érintsd meg a padlót – ez a vrisászana. (GS 2.38)
Mint a matszsjendrászana, de az átvetett láb feje hátrafelé áll, a kezek a padlón támaszkodnak.

28. Salabhászana, „sáska póz”
Feküdj hasra, kezek mellmagasságban, tenyereddel támaszkodj a padlóra és a lábaidat emeld a levegõbe – ezt a pózt nevezik sáskának a nagy bölcsek. (GS 2.39)
Más változat szerint a fejet-mellkast is meg kell emelni.

29. Makarászana, „tengeri szörny vagy cápa póz”
Feküdj hasra, mellkas a padlón, lábak nyújtva, mindkét kezeddel tartsd a fejed – ez a makarászana, amely fokozza a test emésztési tüzét. (GS 2.40)

30. Ustrászana, „teve póz”
Feküdj hasra, lábaid hajlítsd be, emeld és közelítsd a hátad felé, a lábfejeket fogd meg a kezeddel. A hasat és  a szájat feszítsd meg elég erõsen – ez a pózt nevezik az aszkéták ustrászanának. (GS 2.41)
Mások szerint egyfajta híd-állás, ahol a könyök is, a térd is a földön van. Az általunk hídnak nevezett gyakorlat neve csakrászana, ezt itt nem említik.

31. Bhudzsangászana, „kobra póz”
Tested köldöktõl lábujjig nyugodjon a padlón, tenyereidet a földön tartva emeld fel a fejedet, mint egy kígyó.
Ez tartósan fokozza a testben az emésztés tüzét, kiküszöböl mindenféle betegséget. A bhudzsangászana gyakorlásával felébred a kígyó-istennõ (Kundaliní). (GS 2.41-43)
Nemcsak a fejet, hanem az egész felsõtestet fel kell emelni, de a testsúlyt nem a karok tartják, hanem az altest. A könyök mindig kissé behajlítva marad.

32. Jógászana, „jóga póz”
Fordítsd lábfejeidet felfelé, helyezd a térdeidre, tedd rájuk a kezeidet, felfelé fordított tenyérrel.
Lélegezz be és nézz az orr tövére. Ez a jógászana, ebben a testhelyzetben gyakorolnak a jógik. (GS 2.44-45)
Az ábrán a jógi lótuszülésben ül, és kissé hátravetett kezeire támaszkodik. Mások szerint lótuszülésben teljesen elõre kell hajolni, homlok a padlón.

A fentiekbõl azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy a gyakorlatok leírása – talán szándékosan – homályos és hiányos. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy az ászanákat könyvbõl meg lehet tanulni. Feltûnõ még, hogy teljesen hiányoznak olyan alap-gyakorlatok, mint a viparita-karani vagy fordított állás, a szirsászana vagy fejenállás és a szarvángászana vagy gyertya. A gyakorlatok célja a legtöbb esetben nagyon is anyagi: egészség, jó emésztés, relaxáció, valamint az anyagi élvezetek fokozására szolgáló „magasabbrendû” (vagyis finom anyagi, pszichikai) erõk megszerzése. Ennek semmi köze a lelki fejlõdéshez vagy megvalósításhoz. A természetfeletti erõk növelése több hatalmat és ennek megfelelõen teljesebb érzékkielégítést tesz lehetõvé, de a világ számára nem hasznos, és nem fogja létrehozni a tökéletes társadalmat.

Nincs szó a csakrákról sem. Ez a tanítás eredetileg az ugyancsak tantrikus eredetû kundalini-jóga része, és csak az elmúlt száz évben került be a hatha jóga fogalomkörébe.

(C3) Rendíthetetlenné válás a mudrák által:

Az ászanák gyakorlásával a test megerõsödik, ezután a mudrák végzésével válik rendíthetetlenné. A számos mudrá közül mindig és mindenütt 25-öt javasolnak. Ezek a mahámudrá, nabhomudrá, uddijana, dzsálandhara, múlabandha, mahábandha, mahávedha, khecsari, viparitakarani, jonimudrá, vadzsroli, sakticsálani, tádági, mánduki, sámbhavi, adho- vagy pancsadháraná, unmani, vaisvánari, vájavi, nabhodháraná, asvini, pásini, káki, mátangi és bhudzsangini. Mindegyik mudrának megvan a maga haszna.

A mudrák kiegészítõ testhelyzetek vagy gyakorlatok. A szó jelentése: „pecsét”, „lezárás”, „misztérium”. Siva azt ígéri, hogy a mudrák ismeretével lehet elérni a legnagyobb sikert (valamennyi pszichikai erõt). „Szigorúan titokban kell tartani, nem szabad elmondani senkinek. Olyan örömet szereznek a jógiknak, ami még a Marutok számára is nehezen elérhetõ.” Mivel a Marutok a légmozgás vagy a vihar irányító félistenei, nem egészen világos, hogyan kerülnek a képbe. A Gheranda Szamhitá csak 21-et ír le. A legfontosabbak a következõk:

Mahámudrá, „nagy pecsét”
Nagyon gondosan szorítsd bal sarkadat a végbélhez, nyújtsd ki a jobb lábad, és fogd meg lábujjaid mindkét kezeddel. (GS 3.6)

Nabhomudrá, „mennyei pecsét”
Bárhol legyen is a jógi, bármit csináljon, a nyelvét mindig tartsa vagy emelje felfelé, és mindig tartsa bent a lélegzetet. Ez a nabhomudrá, a jógik betegségeinek elûzõje. (GS 3.9)
A kiegészítõ magyarázat szerint ez azt jelenti, hogy tegye a nyelvét a szájpadláshoz.

Uddijána-bandha, „felrepülés pecsét”
Húzd be a hasad a köldök alatt és felett, felfelé emelve: ezáltal a „nagy madár” feltartóztathatatlanul  felrepül. Ez az uddijána olyan, mint a halál elefántját megölõ oroszlán. (GS 3.10)

Dzsálandhara-bandha, „nektármegtartó pecsét”
Torkod összeszorítva helyezd állad a mellkasra. Ezzel zárod (áthidalod) a 16 ádhárát. Ez a nagy dzsálandhara mudra legyõzi a halált. (GS 3.12)

A Gheranda Szamhitá nem sorolja fel az ádhárákat. Még csak azt sem árulja el, hogy maga a szó mit jelent.(Szótári jelentése: támasz.) Sivát követõ hatha-jógik szerint a koncentráció erejérõl van szó, amivel szinte korlátlan uralom alatt tarthatjuk a durva és a finom anyagi testet. Nem egyértelmû, hogy mit koncentrálunk: egyesek szerint a lélegzetet, mások szerint az életerõt, a pillantást, a gondolatokat, az akaratot. Az úgynevezett magyarázat ezeket a fogalmakat vegyesen és szinte ötletszerûen használja, amivel persze nem magyaráz meg semmit. Néhány példa, csak hogy valami képet kapjunk arról, mik lehetnek a rejtélyes ádhárák: koncentráció az OM mantrával a köldökre – uralom a kozmikus hang (náda) felett, a prána rögzítése a szívben – fényjelenségek, tekintet rögzítése az orr tövére (gondolatban) – a légzés leáll, de a jógi légzés nélkül is tovább él, a levegõ (léget) ráirányítása a homlokra – uralom a tobozmirigy felett, amelyet „harmadik szemnek” neveznek, stb.

Sakticsálani mudra, „az isteni energia felébresztésének pecsétje”
A sakticsálanit ne meztelenül gyakorold, hanem ágyékkötõt viselve, egy titokban tartott házban.
Az ágyékkötõ legyen egy könyök hosszú és négy ujjnyi széles, puha, vékony és vakítóan fehér színû. Kösd az övedre.
Kend be a tested hamuval, sziddhászanában ülve szívd be a pránát a két orrlyukon, kösd össze határozottan az apánával (az anusban uralkodó pránával).
Lassan húzd össze az anust az asvini-mudrá segítségével, míg az apána erõszakkal be nem hatol a szusumná-csatornába és meg nem mutatkozik.
Ha a légzést leállítod (kumbhaka), a kígyó-istennõ úgy érzi, hogy megfullad, ezért elindul a felfelé vezetõ úton. (GS 3.52-56)
Egyszerûbben: sziddhászanában ülve, a hasizmok valamint az anus ritmikus összehúzása és elernyesztése, erõteljes be- és kilégzésekkel. A leírás szerint az asvini mudra végzése nem különbözik a sakticsálanitól illetve a vasztitól (a has megtisztítása).

A leghíresebb mudra a khecsari vagy „égenjáró pecsét”, amirõl ezt írja a Gheranda Szamhitá:

Vágd át a nyelv alatti izmot, a nyelvet kend be friss vajjal, állandóan mozgasd és húzd egy vasfogóval.
Kitartó gyakorlással a nyelv hosszú lesz, és amikor eléri a szemöldökök közötti pontot, beáll a khecsari.
Lassanként told le a nyelved a torkodba. Amikor a nyelv bejutott a koponyaüregbe és a tekintet a szemöldökök közötti pontra irányul, létrejött a khecsari mudra.
Nincs többé sem ájulás, sem éhség, sem szomjúság, sem fáradtság, sem betegség, sem öregség, sem halál. A jógi isteni (sugárzó) testet kap. (GS 3.25-28

A jógi a khecsari mudra segítségével emelkedik fel a levegõbe (levitáció), leállítja a pulzus mûködését, teljesen vagy egy meghatározott helyen, pl. az egyik csuklójánál, eltemetteti magát, és akár hat hónap után is élve jön elõ. Képes behatolni mások testébe – például egy Usanasz nevû jógamesterrõl írják, hogy behatolt Kuverának, a gazdagság félistenének a testébe, és ezáltal minden kincs ura lett (Mahábhárata XII.290,12). Vidura aszkéta a halálakor elhagyja fatörzsnek támasztott testét, és átköltözik Judhisthíra király testébe, aki így szerzi meg az aszkéta erényeit (Mahábhárata XV. 26,26-29). Patandzsali és a „klasszikus” jóga összes képviselõje haszontalannak sõt veszélyesnek tartja ezeket a csodálatos erõket, de hiába, Bhaktivinoda Thákur könyvének lelkes jóga-gyakorlója, Mallik Mahásaja is éppen ezek után sóvárog. Felmerülhet a kérdés, hogy bölcs vaisnava oktatója, Jógi Bábádzsi miért tanítja meg erre a veszélyes technikára. A következõ pontban megkapjuk a választ. ”A mudrák végzésével a test rendíthetetlenné válik” – tökéletes, tudatos uralom alá kerül. Ez az, ami beletartozik a hatha jóga tananyagába. Ha aztán a tanítvány minden óva intés ellenére elindul a veszélyes úton, legalább tudja, hogy milyen visszahatásokkal kell számolnia.

(C4) Közönyössé válás a pratjáhára által:

A mudrák végzésével a test rendíthetetlenné, majd a pratjáhárával zavartalanná válik. Pratjáhárának nevezik, amikor az elme fokozatosan visszahúzódik az érzékek tárgyaitól, és egyensúlyban marad.

(C5) A pránájama gyakorlója könnyûvé válik, az idegei megtisztulnak, ezután tovább haladhat a kumbhaka, dhjána, dháraná és szamádhi felé.

A pratjáhára végzésével az elme uralom alá kerül, és a test zavartalanná válik. Ezután a pránájama gyakorlása könnyûvé teszi a testet. A pránájama gyakorlásához figyelembe kell venni a helyet és az idõt. Bizonyos szabályok vannak az evéssel kapcsolatban. Ezeket már a kezdéskor mind tudni kell. Elõször az idegeket kell megtisztítani. A kumbhakát az idegek megtisztítása után gyakorolják. Kb. 3 hónap kell az idegek megtisztításához. A kumbhaka nyolc fajtája:  szahita, szúrjabhedi, udváji vagy uddzsáji, sítali vagy szítali, bhasztriká, bhrámari, múrccshá és kevali. Aki a recsakát, púrakát és kumbhakát rendszeresen gyakorolja, eljut a kevala-kumbhaka szintre.

Amikor a gyakorló a pránájama által könnyûvé vált, áttérhet a dhjánára, aztán a dháranára és végül a szamádhira. Ezt részletesen elmagyarázom a maga idejében.

Már említettük, hogy Bhaktivinoda Thákur a kumbhaka és a pránájama szavakat egymással felcserélhetõen használja. Hasonló megállapításra jutott Indiában a Poona melletti, lonavlai kutatóintézet, amelynek az a célja, hogy a jóga-rendszer állításait és gyakorlati eredményeit, de elsõsorban a légzésgyakorlatok biológiai hatásait nyugati módszerekkel igazolja. Meghatározásuk szerint a „pránájama a légzés során tartott szünetet jelenti”.  A kumbhaka nyolc fajtája tehát nem a légzésszünet fajtáit, hanem sajátos, sokszor „tisztító”-nak nevezett légzésgyakorlatokat jelent. A legfontosabbak:

Udváji vagy uddzsáji légzés: belégzés a jobb orrlyukon, benntartás, kilégzés a bal orrlyukon, szünet – belégzés a bal orrlyukon, benntartás, kilégzés a jobb orrlyukon, szünet; egy sorozatban legfeljebb tízszer.

Sítali vagy szítali: kilégzés az orron át. Öltsd ki a nyelved, formáld hosszirányú csatornává, és ezen át szívd be a levegõt. Hûsítõ hatású.

Bhasztriká vagy fújtató légzés, amelynek többféle technikája van. Ezek mindegyikében közös, hogy a kilégzéskb. 10  rövid szakaszban, fújtató mozgással történik. A belégzés történhet keresztirányban, mint az udvájinál. A Gheranda Szamhitá technikája:

Áramoltasd a levegõt be és ki a két orrlyukadon keresztül, ahogyan a kovács fújtatója állandóan mûködik.
Miután húsz alkalommal így tettél, tartsd benn a légzetet. A benntartás befejezése után légezz ki az elõírt módon.
A bölcs egymás után háromszor gyakorolja ezt a bhasztriká-kumbhakát. Nincsenek sem betegségei, sem fájdalmai, és minden nap egészséges. (GS 5.75-77)

Bhrámari vagy méh-szerû (zümmögõ) légzés:
Éjfél után és ott, ahol más élõlények nem ütnek zajt, a jógi mindkét kezével fogja be a füleit, vegyen mély lélegzetet, és tartsa benn a levegõt.
Jobb fülében kellemes belsõ hangokat fog hallani: elõbb mintha tücsök ciripelne, aztán mintha fuvola szólna.
Aztán viharfelhõ, dob, méh, harang, sárgaréz gong, trombita, harsona, mrdanga-dob, dundubhi-dob és egyéb hangokat hall.
Ezek a hangok állandó gyakorlással az anáhata- (szó szerint meg nem szólaltatott) hangból keletkeznek. Ebben a hangban van a visszhang.
A visszhangban fény van, a tudat behatol ebbe a fénybe és felbomlik. Ez Visnu legmagasabb székhelye. A bhrámari-kumbhakában elért siker elhozza a felszabadulást. (GS 5.78-82)

Bár a Gheranda-Szamhitá Visnut említi, meg kell jegyezni, hogy filozófiája egyáltalán nem egyezik a Vaisnava felfogással. A hang- és fényjelenségek valódiak, reprodukálhatóak, de a lelki élet szempontjából nincs semmi jelentõségük. A fény is létezik, de semmiképpen sem nevezhetõ legmagasabbnak, hiszen jelenség lévén, van egy forrása, a fényforrás, amely meghatározásánál fogva magasabbrendû kell legyen, mint az, amit létrehoz. A tudat behatolhat ebbe a fénybe, átmenetileg megelégedhet azzal, hogy annak forrását nem kutatja, de nem szûnik meg, legfeljebb egy idõre inaktívvá válik. Mivel természeténél fogva aktív és személyes kapcsolatokra törekszik, a puszta fény (amit a buddhisták igen jellemzõen ürességnek neveznek) nem fogja sokáig kielégíteni, és képességeinek vagy hajlandóságainak megfelelõen vagy tovább akarja folytatni a kutatást, a fény forrása vagyis az Istenség Legfelsõbb Személyisége irányában, vagy visszatér az anyagi világba, ahol kiélheti aktivitását és ismét személyes kapcsolatokat létesíthet. Mindkét esetben csak rövidebb-hosszabb kirándulást tett a fénybe, és hogyan nevezhetnénk felszabadulásnak azt, ami idõleges? A vaisnava a hang- és fényjelenségekkel való foglalkozást, valamint a fényvilágba tett kirándulást pusztán idõveszteségnek tekinti, ami hátráltatja abban, hogy elérje az igazi célját, visszakerüljön örök helyzetébe, az örök kapcsolatba az Istenség Legfelsõbb Személyiségével, Sri Krsnával, akinek még Visnu is csak alárendelt része.

Szabályok az evéssel kapcsolatban: a hatha jóga gyakorlásához hozzátartozik a vegetáriánus étkezés, sõt még azon belül is vannak bizonyos megkötések. A Gheranda Szamhitá szerint kerülni kell a nagyon keserû, csípõs, savanyú, sós és sült ételeket, egyes tejtermékeket, alkoholt, a túlérett (erjedt) gyümölcsöket, a hagymát és a fokhagymát. Számos szabállyal nem tudunk mit kezdeni, és ez nem is fontos, mert nálunk se nem termelnek, se nem árusítanak kulattha-babot, kapitthát, kantha-bilvát, lakucsát és hasonlókat. Fontos és elfogadható útmutatások:

A gyomrot félig tiszta, édes és nem túl fûszeres, jóízû és kellemes étellel kell megtölteni – ezt nevezik mértékletes étrendnek (mitáhára).
A gyomor felét táplálékkal, egy negyedét vízzel kell megtölteni. A fennmaradó negyedet üresen kell hagyni a gázok képzõdéséhez. (GS 5.21-22)

A jógi mindent kerüljön, ami nehezen emészthetõ, rossz vagy romlott, egy éjszakán át állott vagy túl forró. (GS 5.30)

A Bhagavad-gítá ide vonatkozó tanításai:

Nem lehet jógi az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.
Akinek evése, alvása, pihenése és munkája szabályozott, az a jóga gyakorlásával minden anyagi fájdalmat képes megszüntetni. (BG 6.16-17)

A jóság minõségében élõk olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, tisztító hatásúak, egészségessé, boldoggá és elégedetté tesznek. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak (tejet vagy növényi zsiradékot tartalmaznak), táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.
A túlságosan keserû, túl savanyú, sós, erõs, csípõs, száraz és égetõ ételt a szenvedély kötõerejében élõk kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak.
A sötétség kötõerejében lévõk az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás elõtt több, mint három órával fõztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanygaokból készült. (BG 17.8-10)

A Magyarországon évtizedek óta népszerû Yesudián a teljesen kezdõknek természetes, egyszerû, vegyes kosztot javasol, elnézi egy kevés hús és tojás fogyasztását, a hagymát és a fokhagymát betegségek megelõzése céljából hasznosnak tartja. Hangsúlyozza, hogy az étel mennyisége mindig álljon arányban a szükségletekkel; valamint hogy lassan és koncentráltan együnk és mindent alaposan rágjunk meg.

Záró megjegyzések a hatha-jógáról

Ha valaki ezen a módon gyakorolja a hatha-jógát, sok csodálatos dolgot megtehet. Az eredmények láttán ezt el lehet hinni. A tantrikusok más véleményen vannak a jóga részeit illetõen. Például a Niruttara-tantra 4. fejezete ezt mondja,

ásanam pránasamrodhah pratháháras ca dháraná
dhyánam samádhiretáni yogángáni vadanti sad

’A jóga hat része az ászana, pránájáma, pratjáhára, dháraná, dhjána és szamádhi.’ Bár Dattátreja és mások más véleményen vannak, a hatha-jóga eredete csaknem mindenki szerint ugyanaz. Engem nem tett elégedetté a hatha-jóga gyakorlása, mert a mudrák gyakorlásával olyan sok erõt lehet szerezni, hogy a gyakorló nem képes haladni. Különösen a dhauti, neti stb. hat cselekvését olyan nehéz elvégezni, hogy gyakran fennáll a halál veszélye, amennyiben nincs a közelben a guru. Amikor Kásiból Badrikásramába mentem, egy rádzsa-jógi nagyon kegyesen megtanította nekem a rádzsa-jógát. Azóta felhagytam a hatha-jógával.”

Niruttara-tantra: „legfelsõbb vagy legutóbbi szent könyv” a jógáról
Dattátreja: Májávádi filozófus és jógi, akinek összesen egy írása maradt ránk, Avadhut Gítá címen. Egyesek szerint kb. 3000 évvel ezelõtt élt, a mai Bombay környékén; mások úgy tudják, hogy halhatatlan, ma is él és tanít a Himálajában.

Jógi Bábádzsi elmagyarázza a rádzsa-jógát – a rádzsa-jóga nyolc folyamata

Másnap korán reggel felkeltek, elvégezték a reggeli kötelességeiket, és leültek a pancsavati alatt.

Mallik Mahásaja a rádzsa-jóga felõl érdeklõdött, és Bábádzsi magyarázni kezdett, „A rádzsa-jóga fõ folyamata a szamádhi. Ahhoz, hogy a szamádhit el lehessen érni, elõbb a jamát kell gyakorolni, aztán a nijamát, aztán az ászanát, a pránájamát, a pratjáhárát, a dhjánát, majd a dháranát. Ezeket a folyamatokat kell gyakorolni. Ha azonban a szádhaka kiváló jellemû, vallásos és tiszta, akkor az ászanával kezdi. Ha a jelleme hibás, vagy tisztátalan mleccsha szokásai vannak, akkor minden bizonnyal a jamát és a nijamát kell gyakorolnia. A jóga rendszer filozófiája benne van Patandzsali sásztrájában. Patandzsali megállapításai alapján fogom elmagyarázni a rádzsa-jógát.

„Azt mondja,

yama-niyama-pránáyáma-pratyáhára-
dháraná-dhyána-samadhayo ’stávangáni (Pd. 2.29)

1)jama, (2) nijama, (3) ászana, (4) pránájáma, (5) pratjáhára, (6) dháraná, (7) dhyána, és (8) szamádhi – ez a rádzsa-jóga nyolc folyamata.

1)Ötféle jama – például erõszaknélküliség és igazmondás

ahimsá-satyásteya-brahmacaryáparigrahá yamáh (Pd. 3.30)

(A)Ahimsá, erõszaknélküliség; (B) szatja, igazmondás; (C) aszteja, tartózkodás a lopástól; (D) brahmácsárja, cölibátus; és (E) aparigrahá, mentesség a birtoklástól – ez az öt a jama. Az erõszakosságról fokozatosan le kell mondani.

(A)a más élõlények megölésére irányuló vágyat himszának nevezik. A Javanáknak, de a tamo-guna vagy radzso-guna befolyása alatt álló árjáknak is ahimszát kell gyakorolniuk, mielõtt megkapnák a jóga tanításait.
(B)A hazudozóknak az igazmondást kell gyakorolniuk.
(C)Aszteját azok gyakoroljanak, akik mások vagyonát ellopják.
(D)A nemi élet kedvelõinek tartózkodniuk kell ettõl a szokástól.
(E)A mások vagyonát kívánók gyõzzék le ezt a vágyat.

Jama: szó szerint fegyelem, kényszer.

Ahimszá: azt is megkívánja, hogy ne okozzunk szükségtelen szenvedést az élõlényeknek. Ezzel kapcsolatos Patandzsali következõ megjegyzése: „A még be nem következett szenvedésnek kell elejét venni.” (2,16).  A másik dolog, hogy az ahimszát nem tudjuk tökéletesen betartani addig, ameddig fizikai testben vagyunk, hiszen ennek fenntartása nem lehetséges más élõlények elpusztítása nélkül. Ezért nem is lehet megvalósítani a buddhizmus javaslatát – „hagyj fel minden cselekvéssel”.

Javanák: A Mahábháratában szereplõ Jajáti és Turvaszu királyok leszármazottai, ksatriják, akik elfordultak a védikus kultúrától, utódaik a mai Török- és Görögország területén élõ népek. A mai nyelvhasználatban javana sokszor csak civilizálatlan, barbár népeket jelent.

Tamo-guna: sötétség vagy tudatlanság

Radzso-guna: szenvedély

Brahmacsárja: a teljes cölibátus parancsa csak a tanulókra, idõs emberekre valamint azokra vonatkozik, akik ilyen fogadalmat tettek. Mások számára megengedett a nemi élet, a házasságon belül, és bizonyos korlátozásokkal.

Aparigraha: szó szerint meg-nem-ragadás. A jóginak is lehetnek személyes használati tárgyai, amelyek technikailag a tulajdonában vannak, de nem ez az akadály, hanem a túlzott ragaszkodás.

2)Ötféle nijama – például tisztaság és elégedettség

sauca-santosa-tapah-svádhyáyesvara-pranidháni niyamáh (Pd. 2.52)

„Saucsa, tisztaság; szantosa, elégedettség; tapa, önsanyargatás; szvádhjája, védikus tanulmányok; és isvara-pranidhána, meditáció a Legfelsõbb Úron – ez az öt a nijama.” A testet tisztán kell tartani. Tanuljátok meg elégedettségben tartani az elmét. Tanuljatok meg eltûrni minden nehézséget. Ha valaki sok bûnt követett el, tanulja meg a megbánását. Szerezzen tudást a védikus irodalom tanulmányozásával. Tanulja meg, hogyan rögzítse az elméjét az Úron.

Nijama: betartandó szabályok.

Tapa vagy tapasz: a hõt, forróságot jelentõ „tap” szóból. A jógafolklór nagyon sok aszkétikus gyakorlatot ír le. Beszámolnak olyan jógikról, akik szöges ágyakon fekszenek, naphosszat egy lábon állnak, karjukat az ég felé emelik, a forró nap hevében tüzeket gyújtanak maguk körül, teljes mozdulatlanságban meditálnak, hogy még a madarak is fészket raknak a hajukban. A komolyan és eltökélten végzett aszkézis soha nem lesz eredménytelen, de az igazi értékét az dönti el, hogy milyen célra irányul. A Srimad Bhágavatam, India egyik õsrégi szentírása elmondja, hogy egykor a démonok királya, Hiranjakasipu ezen a módon nyerte el a világhatalmat. Nagy jógi volt, és vállalkozott a legszélsõségesebb cselekedetekre is: lábujjhegyre állt, karjait a magasba emelte, tekintetét az égre koncentrálta. Olyan hosszú ideig maradt ebben a helyzetben, hogy közben a testét teljesen elborította a fû és a bambusz, a hangyák pedig teljesen lerágták a bõrét és a húsát. Misztikus erejénél fogva pusztán a csontjai között mozgatta az életet jelentõ energiát. Fejébõl lángok csaptak ki, a tûz és a füst elárasztotta az összes bolygót. Ezt a sok megpróbáltatást és halálos veszélyt viszont csak azért vállalta, hogy megszerezze az anyagi világ feletti uralmat – amit idõvel el is vesztett, hiszen az anyagi világban semmi sem örök.

3)A harminckétféle ászana közül – padmászana és szvasztikászana

(tatra) sthira-sukhamásanam (Pd. 2.46)

A rádzsa-jógában is elfogadják mindazokat az ászanákat, amelyeket a hatha-jóga leírásánál említettem. A rádzsa-jóga legfontosabb ászanái a padmászana és a szvasztikászana. Például a padmászanát így írják le:

urvoru-parivinyasya samyak pádatale ubhe
atigusthau ca nivadhniyát hastábhyám vyutkramát tathá

„Mindkét lábfej talpait a combokra helyezni, és a nagylábujjakat megfogni a kezekkel (ezt nevezik padmászanának).”

A szvasztikászanát ezekkel a szavakkal írják le:

jánúrvorantare yogi krtvá pádatale ubhe
rjukáyah samásinah svastikam tat pracaksyate

„A talpakat a térd és a comb közé tenni, és egyenesen ülni; ezt hívják szvasztikászánának.”

4)Pránájama – tökéletesség a recsaka, púraka és kumbhaka által

tasmin sati svása-prasvásayor gati-
vicchedah pránáyamah (Pd. 2.49)

„Az ászanák elsajátítása után pránájamát kell gyakorolni a beszívott és kibocsátott levegõ mozgatása és leállítása formájában.” Recsakának vagy szvászának nevezzük, amikor a levegõt kilégezzük az orrlyukakon keresztül. Amikor a levegõt az orrlyukakon keresztül belégezzük, annak neve púraka vagy praszvasza. Amikor a levegõt benntartjuk, az a kumbhaka. A recsaka, púraka és kumbhaka által lehet tökéletessé válni a pránájamában.

Azoknak, akik tökéletessé váltak a jamában és nijamában, valamint elsajátították az ászanákat, pránájamát kell gyakorolniuk.

Pránájama: uralom a prána felett. A sásztrák alapján nehéz eldönteni, hogy mi ez a prána. Patandzsalinál ez a szó csak egyszer fordul elõ:  praccshárdanavidháranabhján csa pránaszja, „a prána kilégzésével és benntartásával” (1.34); ezek a szavak egy korábbi gondolatmenetet folytatnak, amelyben az elmemûködés lecsillapításáról vagy kikapcsolásáról van szó. A Gheranda Szamhitában a prána egyszerûen levegõt jelent; más szerzõknél a levegõ valamelyik elemét,  életlégzetet, életáramot, misztikus energiát, amit a levegõbõl kell „kivonni”. A pránát leírják úgy is, mint a légzés és egyéb vegetatív folyamatok alatt keletkezõ szervérzetek (interoceptív érzések) összességét vagy „vegetatív tudatot”, ami persze egyáltalán nem magyarázza meg, hogyan lehet az egyik szervben keletkezett érzését, pl. fájdalmat, teltséget stb. átirányítani egy másik szervbe – nem is beszélve arról, hogy a pusztán a durva anyagi, fizikai testben elvégzett átirányítások hogyan gyakorolhatnának befolyást a transzcendenciára. Logikusabban hangzik az a felfogás is, amely szerint prána az, ami életben tartja a testet; a lélegzés során a jógi az energiát nem kívülrõl veszi fel, hanem tudatosan irányítja, a mindenkori céljainak megfelelõen. A Srimad Bhágavatam egyértelmûen kijelenti, hogy a prána a szívben jön létre (SB 3.6.9), valamint Rudra (Siva) egyik lakhelye (SB 3.12.11).

Tízféle prána van, a tulajdonképpeni prána székhelye a szív, az apánáé a végbél, a szamánáé a köldök, az udánáé a mellkas, a vjána az egész testben szabadon mozog, a nága a szem, száj stb. nyitását teszi lehetõvé, a krikara az étvágyat fokozza, a kúrma az összehúzódást, a devadatta a relaxációt, a dhananydzsaja a fenntartást segíti. Az astanga (rádzsa) jóga csak az elsõ öttel foglalkozik.  Ha megfigyeljük ezek áramlását, azt fogjuk találni, hogy éppen ellentétes a levegõével. Az áramlás meghatározott csatornákban történik, amelyek száma összesen 350.000. Ezek közül 72.000 ilyen csatorna vagy nadi „fontos”. Két fõvezetékrõl ágaznak le. Az egyik mindig nyitott, ide tartozik az ídá (baloldali vagy holdvezeték) és a pingalá (a jobboldali vagy napvezeték); a másik a többnyire zárt szusumná vagy a gerincoszlopban haladó, középsõ csatorna, amelyhez az csakrák vagy energiaközpontok csatlakoznak.

Számos kísérlet történt arra, hogy a nadikat és csakrákat kapcsolatba hozzák, sõt azonosítsák a fizikai test egyes szerveivel. Az ídában és a pingalában a gerincvezeték szenzorikus illetve motorikus traktusát látják, a csakrákban különféle szerveket. Példa kedvéért, az egyik ilyen azonosítási kísérlet:

Erõközpont neve                             Plexus vagy egyéb szerv                              Mirigy
Szahaszrára, „ezerszirmú”                 agykéreg                                                 tobozmirigy
Ágjá, „parancs”                                  ciliáris idegfonat                                    agyalapi mirigy
Visuddha, „tisztaság”                         garat                                                       pajzsmirigy
Anáhata „meg nem zendített”            szívfonat                                                 csecsemõmirigy
Manipura „ékszerváros”                    napfonat                                                 hasnyálmirigy
Szvádhisthána, „saját teremtés helye” bélfonat                                                mellékvese
Muládhára, „gyökér-támasz”            keresztcsonti fonat                                 nemi mirigyek

Egy másik felosztás:

Erõközpont neve             Helye a testben                              Eleme                  Színe
Szahaszrára                    koponyatetõ, agyi idegköteg         -                           arany vagy fehér
Ágjá                                medulla plexus, tobozmirigy,        valamennyi          kék vagy fehér
                                        két szemöldök közötti pont
Visuddha                         nyaki idegköteg, torok                  éter                      lila
Anáhata                          szív                                                levegõ                  szürke vagy zöld
Manipura                        napfonat, köldök                           tûz                        vörös
Szvádhisthána                gyomor alatti idegköteg, lép          víz                        világoskék
                                       vagy nemi szervek
Muládhára                      végbélnyílás és nemi szervek         föld                     sárga
                                        között, gerincoszlop alján

Ahány könyvet olvasunk, annyi a felosztás. Sok értelme nincs, mert a csakrák és csakravezetékek helye nem a durva anyagi test, hanem a nyugaton asztráltestnek nevezett finomtest. Normál esetben láthatatlanok, és jelentõs leegyszerûsítés, amikor azt képzeljük, hogy pl. a manipura csakrát azzal befolyásoljuk, hogy nyomást gyakorlunk a napfonatra.

Púraka (más néven svásza és prasvásza): belégzés. Lassan és megfontoltan kell végezni, hogy a levegõ teljesen kitöltse a tüdõt és ott felhalmozódjon. Idõtartama az egyes gyakorlatoktól függõen változó, normál légzésnél legalább 5 mp, ideálisan 1o mp. A púraka legyen egyenletes, és végzõdjön csendesen.

Recsaka (más néven praccshardana): kilégzés, szintén lassú, hosszú és megszakítás nélküli folyamattal (kivéve egy-két speciális gyakorlatot). Cél a kilélegzésre fordított idõ meghosszabbítása, hogy az elhasznált levegõ teljesen kiürüljön a tüdõbõl. A jógi általában lassítani kívánja a lélegzési folyamatot, mivel a fizikai test élettartamát nem években, hanem a be- és kilégzések számában méri. „A természetes kilégzés hosszának rövidülésével az élettartam meghosszabbodik” (GS 5.88,) vagyis  a test addig „él”, pontosabban a lélek addig tartózkodik a testben, amíg el nem érte az elõírt számot; vagyis minél lassabb a lélegzés folyamata, annál több év kell az elõírás teljesítéséhez. Nem tartozik a mesék világába, ha azt halljuk vagy olvassuk, hogy egyes jógik két, sõt több száz évig élnek; bár az nem derül ki, hogy ezzel mi a céljuk, a források adósok maradnak az indokolással.

Kumbhaka: a belégzett levegõ benntartása, légzésszünet. Leginkább erre a fázisra koncentrál a jógi, és amikor azt olvassuk, hogy regényszereplõnk, Mallik Mahásaja a kumbhakát gyakorolja, fordítsuk magunkban nyugodtan pránájamának. A gyakorlás négyféle lehet attól függõen, hogy mikor történik a légzésszünet:

1. báhja kumbhaka: alapos kilégzés után
2. ábhjantara kumbhaka: mély belégzés után
3. kevala kumbhaka:  bármikor, amikor a gyakorló akarja
- a. a szünet azonnal végrehajtható
- b. a légzésszünetet több be- és kilégzés elõzi meg.

A Hathajóga-pradipiká nyolcféle kumbhakát sorol fel, a különbség a be- és kilégzések technikájában van. A technika fontos eleme, hogy az egyes fázisok milyen idõegységen át tartanak, és az idõegységek (mátrá)  számolása hogyan történik. Egy idõegység lehet

1. egy szemvillanás,
2. egy rövid magánhangzó vagy mantra kiejtése,
3. tálavakára: amennyi idõ ahhoz kell, hogy a gyakorló háromszor megérintse a térdét, és utána egyszer tapsoljon,
4. normál légzéshez szükséges idõ,
5. amennyi idõ az OM szótag kiejtéséhez kell, stb.

Egyszerû kumbhaka gyakorlat, a teljesség kedvéért: A belégzett levegõ visszatartása 30 mp-ig vagy 30 szívdobbanásig, dzsálandhara bandhában (lehajtott fej, hogy az áll a szegycsonthoz szoruljon, az orrot be is lehet fogni, a mellkasban túlnyomás uralkodik). A jógik azt javasolják, hogy soha ne gyakoroljuk a kumbhakát dzsálandhara bandha nélkül; ez már csak azért is jó, hogy a fül meg ne sérüljön a belsõ nyomás miatt.

A nyugati orvostudomány nincs magas véleménnyel a kumbhakáról. Azt mondják, hogy a levegõ benntartásakor a tüdõ átszellõzése is leáll. A tüdõhólyagok oxigéntelítettsége fokozatosan csökken, a széndioxidtartalom pedig megnövekszik. A gázcsere elégtelensége bágyadttá, közönyössé tesz, és hosszútávon súlyos zavarokhoz, pl. megzavart agymûködéshez vezet. Az oxigénhiány végsõ soron hallucinációkat vált ki; ezzel magyarázzák a klinikai halálban átélt élményeket. Ez a magyarázat persze semmit sem mond arról, hogy az oxigénhiány az összes lehetséges, végtelen számú képsor közül miért ezt vagy azt a képsort indítja el.
 
Három szabály a pránájama gyakorlásában:
A)a helyre vonatkozóan, (B) az idõre vonatkozóan, és (C) a számra vonatkozóan

(sa tu) báhyábhyantara-stambhavrttir desa-kála-
sankhyábhih paridrsto dirgha-súksmah (Pd. 2.50)

„A pránájama gyakorlásában a levegõ belégzése, kilégzése és benntartása során van néhány szabály a helyre, idõre és számra vonatkozóan.”

A)A helyre vonatkozó szabályok a következõek: A szádhakának szent, sima, zavartalan helyre kell vonulnia, ahol a test, elme és értelem nyugalomban maradhatnak.  A szádhaka õzbõrrel és finom anyaggal letakart kusafû ülõhelyen gyakorolja a pránájamát. A közelben legyen tiszta víztartály. A szoba legyen tiszta és a levegõ egészséges. Legyen a közelben könnyen megkapható, könnyû étel, amelyet a szádhaka kedvel. Kígyók, állatok és szúnyogok ne zavarjanak. A hely ne legyen a szülõföldjétõl messze, de ne is legyen a saját házában.
B)Az idõre vonatkozó szabályok a következõk: Pránájama gyakorlására a legalkalmasabb a tél kezdete vagy vége. A pránájamát reggel, délben, délután és késõ éjjel is nagyon szépen lehet gyakorolni. Sem üres gyomorral, sem közvetlenül evés után nem szabad végezni. A szádhaka fogyasszon könnyû ételt. Tilos a részegítõ ital, hús és hal, ugyanígy a (túlságosan) savanyú, száraz, sós és fûszeres ételek. Idõrõl idõre kissé édes és zsíros ételeket kell fogyasztani, különösen édesrizst. Minden rendellenes cselekvés tilos, például a kora reggeli fürdõ és a késõ éjszakai evés.
C)A számot illetõ szabályok a következõk: A szádhaka ülõ helyzetben, gondolatban 16-szor énekelje a bídzsa-mantrát, miközben az ídá vagy csandra idegen keresztül belégez. Mialatt ezt a levegõt benn tartja, ismételje a mantrát 64-szer. Ezután 32 ismétlésen át légezzen ki. Ezt követõen a szúrjának vagy pingalának nevezett ideghez tartozó orrlyukon keresztül légezzen be, és a mantrát 16-szor ismételje, tartsa benn a levegõt 64 ütemen át, majd légezzen ki az ídán keresztül, 32 ismétléssel. Most az ídán át légezzen be, és a benntartás után légezzen ki a pingalán keresztül, a mantrát pedig ugyanúgy ismételje, mint eddig. Ennek háromszori elvégzése a pránájama egy mátrája vagy egysége. A bal orrlyuk neve ídá vagy csandra, és a jobboldalit pingalának vagy szúrjának hívják. A hely neve, ahova a benntartott levegõ kerül, a szusumná (szó szerint: a benntartás üregét szusumnának nevezik). Más vélemények szerint elõször recsakát kell végezni. Az eredmény mindkét esetben ugyanaz.

Bídzsa: valaminek a magja vagy lényege; bídzsa-mantra az a koncentrált, többnyire egy szótagnak megfelelõ hang, amely a koncentráció tárgyát, jelen esetben a csakrákat vagy erõközpontokat stimulálja. Az elemek, illetve az öt alsó csakra mag-mantrái, a Gheranda Szamhitá szerint:

A föld-elem sárga színû, négyszögletes, Brahmával áll kapcsolatban, és a Lam szótaggal kell megszilárdítani… aki állandóan így gyakorol, tökéletes lényként él a földön és még a halál felett is uralkodik. (GS 3.70-71

A szépséges víz-elem hold- vagy kagylóformájú, jázminfehér, mindig Visnuval és a Vam nektár-szótaggal kapcsolatos… ez a gyakorlat elûzi az elviselhetetlen kínokat… ismerõje még a félelmetesen mély vízben sem pusztul el. (GS 3.72-73

A köldökben található tûz-elem háromszögletû, lángvörös, a Ram szótaggal és Rudrával áll kapcsolatban, sikert (sziddhi) ad… elûzi a szörnyû halálfélelmet. Ha a gyakorló lobogó lánggal égõ tûzbe kerülne is, ezzel a mantrával életben marad. (GS 3.75-76)

Az emelkedett, szattvikus levegõ-elem füstszínû, mint a szemkenõcs, a Jam szótaggal és Ísvarával kapcsolatos… elûzi az öregedést és a halált… a gyakorló képes lesz a levegõben járni. (GS 3.77-78)

Az éter-elem a legtisztább tengervíz színében fénylik, a Ham szótaggal és Szadásivával kapcsolatos… megnyitja a felszabadulás kapuját. (GS 3.80)

A mantrákat és a gyakorlatokat szigorúan titokban kell tartani, „különben elvesztik a hatásukat”.

Más szerzõk sokféle bídzsa-mantrát javasolnak, pl. a muládhára csakrát a Vam, Sam és Szam, a szvádhisthánát a Bam, Bham, Mam, Jam, Ram, Lam, a manipurát a Kam, Kham, Gam, Gham, Ngam, Csam, Csham, Dzsam, Dzsham, Njam, Tam, Tham szótagok befolyásolják.

A pránájamában a kumbhakát azáltal végezzük el, hogy a ’mátrával’ megtisztítjuk az idegeket

A pránájama 1-12 mátrájának gyakorlásával megvan egy adhama-mátrá. Ha valaki 16 mátrát el tud végezni, az a madhjama-mátrá. Húsz mátrá gyakorlásával uttama-mátrát végzett. Mindegyik mátrát ötször kell végezni - reggel, délben, délután, szürkület után és éjfélkor.

Mátrá: ütem vagy idõegység, lásd fent. Adhama: legalsó, legkevesebb; madhjama: közepes; uttama: legtöbb, maximális.

Három hónapi ilyen gyakorlás után az idegek megtisztulnak. Az idegek megtisztulásával teljessé válik a pránájama negyedik része, a kevala-kumbhaka. Patandzsali kijelentette:

báhyábhyantara-visayáksepi caturthah (Pd. 2.51)

„A pránájamát recsaka és púraka nélkül végzik a negyedik kumbhakában (melynek neve kevala).”

A kumbhaka helyes végzésének két nagy gyümölcse van. Elõször is, az elmét kevésbé burkolja be a külsõ észlelés. Másodszor, az elme alkalmassá válik a dháranára.

5)Pratjáhára

svavisayásamprayoge cittasya svarúpánukára
ivendriyánám pratyáhárah (Pd.2.54)

„Amikor az érzékek nem irányulnak teljesen a nekik megfelelõ érzéktárgyakra, hanem belsõ uralom alatt állnak, és az érzékek tárgyait csak felszínesen érintik, azt pratjáhárának nevezik.” Amikor valaki azt gyakorolja, hogyan fokozatosan önmagában lásson, annak neve a szemek pratjáhárája. Hasonlóan, ha már valamennyi érzéket visszavont, az elme fokozatosan irányítás alá kerül, és az érzékkielégítés utáni sóvárgás csökken. Csak a szádhaka tapasztalhatja, hogy ez hogyan történik. Nekem nagyon hasznos volt, hogy ezt a rendszert gyakoroltam.

6)Dháraná
0
desa bandhas cittasya dháraná (Pd. 3.1)

„Dháranának nevezik, amikor az elme megszilárdul egy adott helyen, ami lehet pl. a köldök vagy az orr.” A dháraná végsõ eredménye a dhjána segítségével és a szamádhi felébredésével kapható meg. De a dháraná gyakorlása során nagyon sok erõt szerzel. Nem hiszem, hogy ezeket itt fel kellene sorolni. Tudni kell, hogy azok, akik a végsõ igazságot keresik, nem törekednek ezekre az erõkre. Bár nagyon sok erõ van jelen a dháraná gyakorlása során, a Vaisnavák ezeket nem fogadják el. Amit a jóga filozófusai dháranának neveznek, azt a hatha-jógában mudráknak hívják.

7)Dhjána

tatra pratyayaikatánatá-dhyánam (Pd. 3.2)

„Azon a helyen, ahol a dháranát végzik, a djána harmóniáját dhjánának hívják.” Például, amikor a dháranát Krisna lótuszvirág lábaira rögzítik, a harmonikus tudás vagy meggyõzõdés azon állapotának neve csarana-dhjána, vagy meditáció az Úr lótuszvirág lábain. A háborítatlan dhjána nem lehetséges, ha a dháranát nem rögzítik.

8)Szamádhi – a rádzsa-jógában az élvezheti a premát, aki a rádzsa-jógát a szamádhi állapotában gyakorolja

tad evártha mátra-nirbhásam svarúpa-súnyam iva samádhih (Pd. 3.3)

„Amikor a dháraná által megszerzett tárgy megnyilvánult marad a dhjánában, de úgy tûnik, mintha nem lenne azonossága, azt az állapotot nevezik szamádhinak.” Azok az imperszonalisták, akik a szamádhit elérik, már nem észlelik a visesának vagy változatosságnak nevezett tulajdonságot. Ezt a fajta szamádhit lehet elérni a hatha-jóga utolsó szakaszában. A rádzsa-jóga szamádhijában az anyagi természeten túli igazság valósul meg. Ebben az állapotban lehet megízlelni a tiszta szeretetet. Ezt nem lehet szavakkal elmondani. Csak akkor értheted meg, ha elérted. Nem lehet szavakban kifejezni annál többet, mint amennyit eddig tanítottam.”

Mallik Mahásaja nagyon vágyik arra, hogy megtanulja a rádzsa-jógát

Ennyit mondott el Jógi Bábádzsi, és ekkor elhallgatott. A magyarázat során Mallik Mahásaja leírta mindegyik téma rövid összefoglalását. Amikor Bábádzsi a szamádhihoz ért, lábaihoz borult, és kérlelte: „Prabhu! Légy kegyes a te szolgádhoz, tanítsd meg nekem a jóga gyakorlását. A te szent lábaidnál adom el az életemet.”

Bábádzsi felemelte Mallik Mahásaját, megölelte, és így szólt, „A jógát egyedül kell gyakorolni. Ma este elkezdheted.”

Ez nagyon fontos utasítás. A jóga elméletét meg lehet tanulni, de semmi sem helyettesítheti a tényleges gyakorlást. Ezzel kapcsolatosan az Úr Krisna ezeket a tanításokat közli a Bhagavad-gítában:

„A jóga gyakorlásához az embernek egy magányos helyre kell vonulnia. Terítsen kusa-szénát a földre, azt pedig takarja le õzbõrrel és egy puha ruhadarabbal. Az ülés ne legyen se túl magas, se túl alacsony, és szent helyen álljon. Ezután a jógi vegyen fel rajta egy szilárd ülõhelyzetet, és gyakorolja a jógát, hogy elméje, érzékei és cselekedetei szabályozásával, valamint az elme egy pontra rögzítésével megtisztítsa a szívét.
Testét, nyakát és fejét tartsa egyenes vonalban, és szemét rendíthetetlenül szögezze az orra tövére. Így – nyugodt és legyõzött elmével, a félelemtõl megszabadulva, a nemi élvezetrõl teljesen lemondva – szívében Rajtam meditáljon, és Engem tegyen élete végsõ céljának.
A test, az elme és a tettek állandó irányítását gyakorló misztikus transzcendentalista szabályozott elméjével, az anyagi létezést megszüntetve eljut Isten birodalmába (Krisna hajlékába). (BG 6.11-15)

Ez azt jelenti, hogy a jóga hiteles út vagy filozófiai rendszer, és az elért eredmények mindenkor megfelelnek a gyakorlás komolyságának. Az astanga (rádzsa) jóga gyakorlója is elérheti a legfelsõbb célt. Bhaktivinoda Thákur mégis  azt mondja, hogy „a jóga ösvénye alacsonyabbrendû”. Regényének másik két szereplõje, Naren és Anand úgy döntenek, hogy nem kínozzák magukat a veszõdséges gyakorlatokkal, hanem egy másik utat választanak Lehet, hogy ez nem is tudatos választás, csak elfogadják Pandita dász Bábádzsi és Jógi Bábádzsi vezetését? Csak engedik, hogy tapasztalt guruk vezessék õket?

A valóságban persze ez a „csak” a legnehezebb. De ehhez el kell olvasni az egész regényt.
 
< Előző
Blog
Govinda világa
Govinda vegetárius konyhája
Krisna
Civil Rádió mûsoraim
A KANÁL FORRADALMA
2011 év archívuma
2010 év archívuma
2009 év archívuma
A Kanál forradalma
Mi is ez?
A Forradalom receptjei
Felhívás
A Kanál forradalma program manifesztuma.
Változtasd meg a világot étkezés által!
A mozgalom eszmeisége
Az Év Vegetáriánusa díj átadása a Vegetáriánus Fesztiválon
Lénárt Gitta elõadása a nyers étkezésrõl - Balástya
VIDEÓ FILMEK
Ételek készítése
Lelki zene
Vegetarizmus
Elmélete
Vegetarizmus I
Vegetarizmus a Védákban
Hires emberek véleménye
Vegetarizmus II
A szent étel hatalma
A legfõbb fûszer
Vegetarizmus a vallásokban
Jóga és egészség
A konyha és a kultúra kapcsolata.
Paramadvaiti Swami - Vegetarizmus
Az ételed és hangulatod
VEGETÁRIÁNUS FÕZÕVERSENY
Az Év vegetáriánusa
Keresztelõ Szent János - vegetarizmusa
Biblia és vegetarianizmus
A baba elsõ gabona étkeztetése!
Receptek
Levesek
Brokkoli csicseriborsóval
Fõtt ételek
saláták
Cékla krém
Spenótos csicseriborsó
Zabpehely lepény
Sütõtök halava
Fügés halava
Lencse és spenót
Ízletes ebéd
Joghurtos kínai kel saláta
Nyers körte csatni
Okrás ételek
Nyers ételek
Csicsóka tyúkhúr saláta
Nyers sütõtök saláta
Csoda golyók - nyersen
Cékla pástétom
Nyers brokkoli saláta
Nyers paradicsomleves
Pikáns sütõtök.
Kelbimbó saláta
Kolbászos burgonya
Kemencében sült kenyérlángos
Tofus sütõtök
Nyers sárgarépa saláta.
Sárgarépa saláta
Bodzavirág saláta
Kámforos tápióka
vadkomló hajtása
Természetes élet
Ájurvéda és az étel
Az együttérzés útja
Ájurvéda és allopátia
Életem az élelem? I-rész.
Életem az élelem? II-rész.
Életem az élelem? III-rész.
Jótanácsok minden napra
Bolíviai törvény deklarálja a Földanya jogait!
A pitypang nem gyomnövény.
Programok
Program ajánló
Ételosztás hajléktalanoknak
Govinda - Süti Program
Kukta - Mustra
Hajléktalanok napja a Tilos Rádióban
Ételosztás Mikuláskor és Karácsonykor
Vegetárius ételosztás hajléktalanoknak
Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja
Torta program
Ne vegyél, cserélj
Ne vegyél, cserélj!
Sajtkukac park - hamburger õrület
Majálisi gyros ételosztás
Gyerekeknek
Nemzetközi jógatalálkozó
Világvallások találkozója
A rendezvényrõl
A program
A médiában
A találkozó képei
Ezoterika
Visszatérés a halálból
Misztikus erõk
A mai kor- régi jövendölés
Medítáció
Az odaadás imája
Az élet törvénye.
Kitekintõ
A perui Truly Asram
Kultúrák találkozása
Bánk Bán motívum a Mahabháratában
Csipkerózsika Grimm meséiben és Indiában
Guliver utazásai és a Mahábhárata
Özönvíz a Mahábháratában
A Bhavisja purána és a Genezis
A galamb
Képregények
Az önteltség