A húsevésre visszavezethetõ betegségek 

A majdnem kizárólag hússal és állati zsiradékkal táplálkozó eszkimók átlagos élettartama nagyon alacsony. A kelet-oroszországi nomád életmódú kirgizek ritkán élik túl a negyven évet. Más részrõl a vegetárius kultúrák, mint a pakisztáni Honzák, a mexikói Otomi törzs és a délnyugat-amerikai indián törzsek antropológiai vizsgálata kiváló egészségrõl, állóképességrõl, és hosszú élettartamról tanúskodik. Ezek között a népek között nem ritkaság akár 110 évet is élni jó egészségben.

Nemzetközi egészségügyi statisztikák alapján egyértelmûen kiderül, hogy azokban az országokban, amelyekben nagyobb arányú a húsevés, bizonyos betegségek, mint a rák, szívbetegségek, stb., sokkal gyakoribbak, mint a vegetárius kultúrákban.

A következõkben néhány gyakori betegséget tárgyalunk, melyek kialakulását a húsevés nagymértékben elõsegíti.

Nemrég végeztek egy felmérést 50 000 vegetárius között (7. napi adventisták), amely nagyon megdöbbentette a rákkutatókat, hiszen közöttük a rák elõfordulása jóval a nemzeti átlag alatt volt (a vizsgálatok figyelembe vették a társadalom keresztmetszetét kor, nem és foglalkozás szerint is).

Egy másik vallásos csoporttal, a kaliforniai mormonokkal végzett tanulmány eredménye is 50%-al kisebb elõfordulást mutatott a rák terén, mint amilyen a nemzeti átlag, pedig õk nem is teljesen vegetáriusok, csak jelentõsen kevesebb húst esznek.

A keleti vallásos tanokat követõk között (mint amilyen a Haré Krisna mozgalom), akik a legszigorúbb vegetáriusok, (nem fogyasztanak húst, halat és tojást) a tanulmányok 80-85%-al kisebb arányban mutattak rákos megbetegedéseket, mint amilyen a nemzeti norma.

A legjelentõsebb, szervezet számára felhasználhatatlan anyagok, amit a húsevõk rendszeresen fogyasztanak, az urea és a húgysav. Egy font marhahús például 14 gramm (nitrogéntartalmú) húgysavat tartalmaz. Egy amerikai orvos megvizsgálta a húsevõk és a vegetáriusok húgysavszintjét, és megállapította, hogy a húsevõk veséjének háromszor annyit kell dolgozniuk, mint egy vegetárius ember esetében, hogy kiválassza a mérgezõ nitrogéntartalmú vegyületeket, melyeket a hússal együtt fogyasztott az ember.

Fiatal korban a test bírja ezt a terhelést különösebb ártalom, vagy betegség megjelenése nélkül. De közben a vesék idõ elõtt elhasználódnak a túlterhelésben, s egy idõ után nem bírják már a folyamatos munkát. Ekkor különféle veseelégtelenségek jelennek meg.

Amikor a vesék kifáradnak a hús alapú étkezés következtében végzett megterhelõ kiválasztásban, jelentõs mennyiségû húgysav halmozódik fel a szervezetben, ami különbözõ helyeken rakódik le. Az izmok magukba szívják, majd ott egy idõ után kikristályosodik. Ha ez izületek közelében történik, fájdalmas tüneteket okoz, amit köszvénynek és reumának neveznek. Amikor ez a húgysav keresztüláramlik a vesén, fokozza a neuralgia veszélyét. Manapság az ilyen betegségekben szenvedõknek, az orvosok a teljesen húsmentes diétát javasolnak, vagy pedig drasztikusan csökkentett húsfogyasztást.

Egyik legegyszerûbb érv, amit felhozhatunk a vegetárizmus mellett, az a húsevés és a szívbetegségek közötti letagadhatatlan kapcsolat.

Miért olyan veszélyes a hús a vérkeringés rendszerére? Az olyan állati zsiradékok, mint a koleszterin, nem képesek kilépni a húsevõ erein. Ha valaki folyamatosan fogyaszt ilyen anyagokat, azok egyszerûen felhalmozódnak az ereiben, s egyre szûkebb hely marad a vér keringéséhez. Ezt a veszélyes állapotot arterioszklerózisnak nevezik, s nagyon megterhelõ a szív számára, mivel a beszûkült vénákon és artériákon egyre nagyobb erõkifejtéssel tudja csak átáramoltatni a vért. Ez magas vérnyomást, és akár szívrohamot is eredményezhet. A Harvard Egyetem kutatói kimutatták, hogy vegetáriusok vérnyomása jóval kiegyensúlyozottabb a húsevõkénél.

Mára már nyilvánvalóvá vált, hogy a szívbetegségek Amerika legveszélyesebb gyilkosai; járványos méreteket öltenek. Az Amerikai Kardiológusok Szövetségének jelentése szerint egyre több beteg étrendjében kénytelenek korlátozni (vagy teljesen megtiltani) a húsevést, hiszen felismerték, hogy a szívük képtelen egy határon túl elviselni a húsfogyasztást. Az orvosok elfogadták, hogy a vegetárius étrend a rosttartalma és proteinösszetétele miatt ténylegesen csökkenti a koleszterinszintet.

Dr. U. D. Register, a kaliforniai Loma Linda Egyetem táplálkozástudományi osztályának vezetõje olyan kísérletekrõl számolt be, melyekben a hüvelyesekben gazdag vegetárius táplálkozás még akkor is csökkentette a koleszterinszintet, ha mellette az alanyok jelentõs mennyiségû vajat is fogyasztottak.

Mivel szervezetünk alapvetõen a vegetárius táplálkozásra van berendezkedve, a húsfogyasztás természetes következményei a folyamatos emésztési zavarok, melyek bármikor betegséggé fajulhatnak.

A hús, különösen alacsony szilárd rosttartalmával nagyon nehezen halad az emberi bélrendszerben (négyszer lassabban, mint a gabonafélék és egyéb vegetárius ételek), ez kóros és idült székrekedést okoz, ami mára szinte részévé vált húsevõ társadalmunknak.

Több kutatás igazolta, hogy az egészséges emésztéshez olyan térfogatú és rostösszetételû táplálékra van szükség, amely csak vegetárius táplálkozás mellett lehetséges. A zöldségek, gabonafélék és gyümölcsök - a hússal szemben - megtartják nedvességtartalmukat és térfogatukat, így a táplálék könnyebben jut keresztül a bélcsatornán.

A vegetáriusok tehát a természetes szilárd táplálékfélékbõl a megfelelõ arányban fogyasztanak, és szintén nagy elõnyhöz jutnak ezek betegségmegelõzõ hatásával is.

Újabb kutatások rámutattak, hogy a természetes rostok segítenek a vakbélgyulladás, divirticulitis, vastagbélrák, szívbetegségek és az elhízottság megelõzésében.

Tehát, kedves embertársam, remélem, hogy egyre kedvezõbb véleményed alakul ki a vegetárizmussal kapcsolatban, sõt, reménykedem benne, hogy talán már el is kezdted ezt az életformát. Bárhogyan is legyen, ha mostanáig sok húst fogyasztottál, próbálj ezen fokozatosan változtatni, míg el nem jutsz addig a napig, mikor teljesen vegetárius leszel, s így magad is sokkal boldogabb leszel.