Mestereim
Bhakti Abhay Narayan Swami
Bhakti Alóka Paramadvaiti Swami
Guru Maharáj tanításai
Szeretet annyi, mint szenvedni másokért
Közös szellem - megosztott szolgálat
A Vaisnava filozófia alapjai.
A mindent átfogó szeretet lényege
Támadás az ártatlanok ellen
A misztikus hagyományok
A Tudatos segítõ
Mondj nemet a televízióra!
A kritikus kritikusa
A karma elfogadása
Az öregség öröme
A gyógyító kör
Jóakarók - avagy vegan vagy nem vegan?
EL KELL FOGADNI AZ ELÕÍRT KÖTELESSÉGET
A templomnak úgy kell mûködnie, mint egy szimfóniának.
Felelõs fogyasztással a Szent Anya védelmében
India
Gondolatok a jógáról
Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl
Királyság a felhõk felett
Járt-e Jézus Indiában?
A környezetvédelemrõl
Gandhi a betegségrõl
Bhaktivinoda Thákura: Comte és az altruizmus
A lelki megtisztulás folyamatai
mantra-jóga
A mala titkai
A szent név alászállása
A hang hatalma
A mantra
Hare Krisna ének
mantra jóga-lelki élet
A hangrezgés
A hang és felszabadulás
Szent Név az Írásokban
A lelki gyógyszer
A Szent Név dicsõsége
A MANTRA MEDITÁCIÓ
Bölcsességek
Newton és a teremtés!
Értelem és szeretet
Gondolatok az életrõl
Istennél jártam
A fény
A farkasok
Az egér és a bölcs
Az indiánfõnök jóslatai
A szögek
Isten vagy fodrász?
Három jótanács
Az emberi kapcsolatok lényege
Gondolatok az életrõl
Az út.
Hogyan viszonyuljunk olyan emberekhez, akik másféle vallási folyamatot végeznek?
Szókratész méregpohara
Nandafalva
Bemutatkozó
Térkép és honlap
Krisna-tudat gyökerei Magyarországon
Aki elkezdte hazánkban
Az elsõ Krisna farm hazánkban
Krisna úttörõi Magyarországon
A lélekvándorlás valósága
Lélekvándorlás
Mi a lélekvándorlás?
Tudatos gyermeknemzés
Ha nem emlékezünk, miért bûnhõdünk
Rossz esetek, jó emberek
Van-e lelke az állatoknak?
Gyógyítás és lélekvándorlás
A lélekvándorlás más vallásokban
Híres emberek véleménye a lélekvándorlásról.
A meg nem született naplója
Olvasószoba
Gondolatok az Egyházakról
Zavartság a vallásokban
Vallás vagy szekta?
A személyiség
A lélek erdete
A Szavak Tündére
Meditáció
A hit
A halál
Az étkezésrõl
Az emberi élet célja
Lelki test a halált követõen
Élet az élet után
Az egészség tudata
Szeretet
Meditálás Istenrõl
Környezetvédelem.
A gazdasági válság alapvetõ oka
A Miniszter vakcinái
Elõírás vagy szívbéli érzés?
A fák tisztelete.
Leszel-e Isten?
Minden atomban?
SZÖVEGES KÉPEK
Vegetarizmus a vallásokban
Éhezés
Ne edd meg
Isteni étel
Erkölcsi érték
Vegetáriánus étkezés
Nem lesz boldog
Kezdölap arrow A konyha és a kultúra kapcsolata.
A konyha és a kultúra kapcsolata.

Szeretettel ajánlom Mindenki figyelmébe Devdutt Pattanaik írását!

A beszélõ thali


Egy kultúrát akkor lehet a legjobban elpusztítani, ha a konyhát pusztítjuk el. Mert a konyha az, ahol olyan nyelvet beszélnek, amely a szemet, fület, orrot, nyelvet és még a bõrt is megszólítja, mind az öt érzékszervet, mindent, aminek gyerekkorunk óta ki vagyunk téve, bár kevesen látják be. A kínai anya azzal teszi a gyerekét kínaivá, hogy kínai ételt fõz, kínai módon. A zulu anya zulu ételt fõz, zulu módon, és így lesz zulu a gyerekébõl.

Egyetlen gyerek sem születik a kultúra megértésével. Ahogy nõ, úgy formálják az elméjét a körülötte élõk gondolatai. De nem szükségszerû, hogy szavakkal kommunikáljanak, fõleg nem írott szavakkal. Amit az elme fölvesz, azok nem utasítások, hanem sémák, és a sémákat mindig szimbólumok, történetek és szertartások közvetítik. Ha megváltoztatják ezeket a szimbólumokat és szertartásokat, megváltoznak a gyerekek gondolatai, és ezzel együtt az egész közösség kultúrája. Meglepõ, hogy a gyerekpszichológusok ezt még nem látták be, vagy nem vették észre. Talán a modern elme el sem tudja képzelni, hogy a szerény konyha is a tanulás helye.

A hagyományos indiai konyha szent hely volt. Kedvezõ jelekkel díszítették. Néha púdzsa szobaként is szolgált. Sok házban nem szabad cipõstõl belépni a konyhába, elvárják, hogy elõbb megfürödjön az, aki a konyhában meggyújtja a tüzet, csak fürdés után szabad enni – ebbõl a gyerek nyilván megérti, az étel nemcsak azért van, hogy megtöltse a gyomrot, az étel speciális és szent, az élet-jagja felajánlása. Étel nélkül nincs élet. Manapság megváltozott a konyha jellege. A cél az, hogy olyan konyhát teremtsenek, amely nagyon hatékony és higiénikus, kielégíti a dolgozó házaspár igényeit. Szinte olyan, mint egy gyár: jó hûtõszekrény, jó mosogatógép, kukta, keverõ, reszelõ, daráló, aprító szerkezetek, mikró, hogy az ételt gyorsan meg lehessen melegíteni. Tiszta és gyors, mindent fóliába és mûanyagba csomagolnak, nincsenek foltok, szagok, gõzök. Mit üzen ez? A fõzés munka, ipari tevékenység, az étel csak a test tápláléka, elsõsorban funkcionális értéke van.

Mi változtatta a konyhát templomból gyárrá? A világiasság terjedése, amely az ételt tudományosan szemléli, és mindent elutasít, mint ostoba babonát, ami a szentséggel kapcsolatos? Vagy a feminizmus terjedése, a nyugati változat, amely úgy látta a konyhát, mint a férfiak által a nõk számára teremtett börtönt? A konyhai munka, egykor a háztartás szíve, teherré vált. Mindenki gyors megoldásokat akar – könnyen elkészíthetõ ételt, készételt, rendelt ételt, szakács által fõzött ételt, hogy a háziasszony felszabaduljon. A máshonnan rendelt étel izgalmasabb lett, mint a mindennapos, unalmas házi koszt. A lényeg: mindent el lehet végeztetni mással, iparosítani, még a tûzhelyet is.

Az indiai gyerek a konyhában tanulja meg, mi az a dzshúta (praszádam); a mások által megkóstolt étel szennyezett lesz. Fõzés közben sosem ízleljük meg az ételt, megízlelt ételt sosem ajánlunk fel az isteneknek. Dzshúta ételt enni a szeretet és szolgálat jele, az istenek és az idõsebbek dzshútáját esszük. A kínai konyhában a gyerek azt tanulja meg, hogy pálcikákkal enni a civilizáció jele; csak a barbárok használják a kezüket, kést, villát. Megtanulják, hogy a jó szakács mindig apró darabokra vágja az ételt, hogy pálcikabarát legyen. A római konyhában a gyerek azt tanulta, hogy fekve enni luxus. Indiában fekve enni tiszteletlenség az étellel szemben.

Az indiai konyhában a gyerek azt tanulja, hogy a körülbelül jobb, mint a pontosság. A szakácsok sose méricskélték, mennyi só kell; megítélés kérdése volt, só, amennyi tetszik. A recepteket nem írták le. Az arányokat szemre és szagra állapították meg, sosem ízleléssel. Ezért a fõzésnek kreatívnak kellett lennie, minden érzékszervet meg kellett nyitni, az ízlelõ bimbókon túl. A receptek hiánya azt jelentette a gyerek számára, hogy az élet nem a képletekrõl szól. Azzal kell dolgozni, ami van, kreatívnak kell lenni. Azt is jelentette, hogy a bölcsességet nem lehet embereken kívül, dokumentumokban tárolni. Az ételnek nincs önálló élete, a szakácson kívül. Amikor az anya meghalt, vele együtt halt meg a dál sajátos íze.

A maszála dobozzal sok mindent meg lehet magyarázni. Mindegyik maszála dobozban ugyanazok a fûszerek vannak – de az egyes szakácsok által alkalmazott arányok különféle ízeket hoztak létre. A rossz ételen egy másik fûszer hozzáadásával lehetett javítani. Mindent meg lehetett oldani, egy kis kreativitással. Most, hogy megérkeztek a kész maszála csomagok, az ízek egyre szabványosabbak lesznek, ez is az egyik jele annak, amit elnyugatiasodásnak nevezhetünk.

A világ legtöbb részében az emberek a tûzhely köré ültek, akörül ettek. A sivatagokban a tûzön sült húst felszeletelték, és lapos kenyéren szolgálták fel. Hideg vidékeken az edény a tûz fölött függött, ott gyûlt össze a család. Amit nap közben fogtak vagy gyûjtöttek, az ment a fazékba – így született meg a leves, amit kenyérrel fogyasztottak. Iszlám országokban az ételt egyetlen tálban szolgálták fel, hogy emlékeztessenek az egyenlõségre és a testvériségre. A Pandzsábban a kenyeret közös kemencében sütötték, oda gyûltek, ott pletykáztak az asszonyok minden este, ahogyan hajnalban a kút körül seregeltek. Kínában együtt ettek, középre tettek minden ételt, ez volt az egység jele. Európában az ételt kezdetben kitették az asztal közepére, és mindenki azt ette, amit elért, vagy amit a szomszédja odanyújtott neki – a svédasztal elõdje, ahol mindenki magáért van, bár mindenki hozzáférhet a jóhoz. Késõbb, amikor egyre több munkaerõ állt rendelkezésre, az ételt szolgák kezdték felszolgálni. A kés-villa használata a 16. században lett népszerû; azelõtt mindenki kézzel evett. Hogy ki mennyire arisztokrata, azon mérték le, hogyan eszik, hogyan értékeli a finom ízeket és aromákat.

Indiában az ételt mindig thalin tálalták. A thali készülhetett falevelekbõl (ami szerves anyag, és lebomlik) vagy fémbõl (ami nem szerves, ezért el kell mosni). Mindenki külön evett, ami megerõsítette a dzshúta érzését. Az ételt a nõk szolgálták fel. Elõször a férfiak ettek, aztán a gyerekek, végül a nõk. Ez volt a hierarchia. Indiában a jó étel mindig kapcsolatos volt a kaszt-hierarchiával: a ghíben, bráhmanák által készített ételt nagyra becsülték, ami oda vezetett, hogy a királyi és gazdag házakban „mahárádzsát” alkalmaztak. Ezeken a helyeken a szakács magasabb státuszban volt, mint a többiek, nagyobb ellenõrzést gyakorolt, mint a ház asszonyai.

A legtöbb kultúrában lakomát rendeznek az ünnepnapokon, esküvõ, gyerekszülés és a gyászidõ letelte alkalmával. Az étel a vallási és közösségi azonosság megerõsítésének hatalmas eszköze volt. A kóser étel biztosította, hogy a zsidó nép megtartotta az azonosságát, amikor hazát keresve bejárta a világot. Muszlim házakban a szent Ramadán hónapban nappal böjtölnek, éjjel lakomáznak, mindenki datolyával töri meg a böjtöt, amikor a holdat elõször megpillantja. Sok keresztény házban nagyböjt idején tojást vagy halat sem esznek, ami nagy tojásfogyasztáshoz vezet húsvét után. A hinduk Sravan vagy Kartik hónapokban szigorúan vegetáriánusok. Pénteken egyáltalán nem esznek savanyú ételt, így emlékeznek Szantósira, az elégedettség istennõjére. A konyhában több napig nem gyújtanak tüzet, ha a családban haláleset volt. A hinduk Sivának nyers tejet, Krsnának vajat, az istennõnek citromot ajánlanak. Így nyer értelmet az étel, a rítusokon és a szertartásokon keresztül.

Az étel megevésének módja arra is kihat, ahogyan gondolkodunk. Képzeljenek el egy rendes, négyfogásos étkezést. Leves, saláta, fõétel, édesség. Minden irányított, egymásra sorban következik. És most képzeljék el a thalit: mindent egyszerre szolgálnak fel, salátát, rizst, rótit, szabdzsikat, édességet, még a csatnit és a papadot is. Nyugaton a felszolgálás lineáris, Indiában ciklikus. Nyugaton a kéz mozgása teljesen lineáris, amikor felvágják és villára szúrják a húst, Indiában az ujjak körben mozognak, amikor tépnek a rótiból, vagy a rizst keverik. Az indiai ételeket nem külön-külön eszik, hanem összekeverve, kizárólag Indiában van ilyen gyakorlat. Nyugaton azt eszik, amit a szakács feltálal, Indiában a saját keverékünket ízlelgetjük. Ez a testreszabás csúcsa. Lehet, hogy ezért individualisták az indiaiak, és ezért nem dolgoznak szívesen munkacsoportban?

Fordítás: Szilágyi Márta - Rohini d.d

 
< Előző   Következő >
Blog
Govinda világa
Govinda vegetárius konyhája
Krisna
Civil Rádió mûsoraim
A KANÁL FORRADALMA
2011 év archívuma
2010 év archívuma
2009 év archívuma
A Kanál forradalma
Mi is ez?
A Forradalom receptjei
Felhívás
A Kanál forradalma program manifesztuma.
Változtasd meg a világot étkezés által!
A mozgalom eszmeisége
Az Év Vegetáriánusa díj átadása a Vegetáriánus Fesztiválon
Lénárt Gitta elõadása a nyers étkezésrõl - Balástya
VIDEÓ FILMEK
Ételek készítése
Lelki zene
Vegetarizmus
Elmélete
Vegetarizmus I
Vegetarizmus a Védákban
Hires emberek véleménye
Vegetarizmus II
A szent étel hatalma
A legfõbb fûszer
Vegetarizmus a vallásokban
Jóga és egészség
A konyha és a kultúra kapcsolata.
Paramadvaiti Swami - Vegetarizmus
Az ételed és hangulatod
VEGETÁRIÁNUS FÕZÕVERSENY
Az Év vegetáriánusa
Keresztelõ Szent János - vegetarizmusa
Biblia és vegetarianizmus
A baba elsõ gabona étkeztetése!
Receptek
Levesek
Brokkoli csicseriborsóval
Fõtt ételek
saláták
Cékla krém
Spenótos csicseriborsó
Zabpehely lepény
Sütõtök halava
Fügés halava
Lencse és spenót
Ízletes ebéd
Joghurtos kínai kel saláta
Nyers körte csatni
Okrás ételek
Nyers ételek
Csicsóka tyúkhúr saláta
Nyers sütõtök saláta
Csoda golyók - nyersen
Cékla pástétom
Nyers brokkoli saláta
Nyers paradicsomleves
Pikáns sütõtök.
Kelbimbó saláta
Kolbászos burgonya
Kemencében sült kenyérlángos
Tofus sütõtök
Nyers sárgarépa saláta.
Sárgarépa saláta
Bodzavirág saláta
Kámforos tápióka
vadkomló hajtása
Természetes élet
Ájurvéda és az étel
Az együttérzés útja
Ájurvéda és allopátia
Életem az élelem? I-rész.
Életem az élelem? II-rész.
Életem az élelem? III-rész.
Jótanácsok minden napra
Bolíviai törvény deklarálja a Földanya jogait!
A pitypang nem gyomnövény.
Programok
Program ajánló
Ételosztás hajléktalanoknak
Govinda - Süti Program
Kukta - Mustra
Hajléktalanok napja a Tilos Rádióban
Ételosztás Mikuláskor és Karácsonykor
Vegetárius ételosztás hajléktalanoknak
Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja
Torta program
Ne vegyél, cserélj
Ne vegyél, cserélj!
Sajtkukac park - hamburger õrület
Majálisi gyros ételosztás
Gyerekeknek
Nemzetközi jógatalálkozó
Világvallások találkozója
A rendezvényrõl
A program
A médiában
A találkozó képei
Ezoterika
Visszatérés a halálból
Misztikus erõk
A mai kor- régi jövendölés
Medítáció
Az odaadás imája
Az élet törvénye.
Kitekintõ
A perui Truly Asram
Kultúrák találkozása
Bánk Bán motívum a Mahabháratában
Csipkerózsika Grimm meséiben és Indiában
Guliver utazásai és a Mahábhárata
Özönvíz a Mahábháratában
A Bhavisja purána és a Genezis
A galamb
Képregények
Az önteltség