Mint az állatvédelem, az étkezés is egyike azoknak a kérdéseknek, amelyekben soha nem lesz egyetértés.

Az embert sokkal nagyobb mértékben vezeti a megszokás, mint amennyire beismeri. Orvosok és dietetikusok rendszeresen kétségbe esnek, amiért egészségtelenül táplálkozunk, az eszkimók még a múlt század elején sem akarták elhinni, hogy meg lehet élni hal és fókazsír nélkül, a vegetáriánusok undorodnak a hústól és a vértõl, a húsevõk pedig azzal vágnak vissza, nincs mit tenni, az anyagi világot úgy rendezték be, hogy az élõlények egymást egyék. Kegyetlenség leölni az állatokat? Lehet, de „az állatok azért vannak,” és a növények is szenvednek, csak nem olyan látványosan.

Semmi szükség arra, hogy ezt a kifogást komolyan vegyük. Majd éppen a sárgarépa bánata aggasztja a földi élvezetek kedvelõjét, amikor odaül a sült csirke vagy a tatárbifsztek elé! Másról van itt szó, és ezt már több, mint 5,000 évvel ezelõtt megfogalmazta a Mahábháratában Bhísma, a Kaurava család királyi bölcse.

Judhisthíra, többek között, a helyes táplálkozásról kérdezgette a haldokló bölcset, aki nem köntörfalazott: „Nincs a földön még egy étel, amelynek finomabb lenne az íze, mint a húsnak. Semmi nem hasznosabb annak, aki sovány, gyenge, súlyos beteg, vagy a szex megszállottja. A hús gyorsan szaporítja az erõt. Gyorsan fejleszt. Nincs étel, ami jobb lenne a húsnál.” (Anusászana Parva, 116)

Ez világos beszéd, és senki ne csodálkozzon azon, ha a húsevõk családjában felnõtt, csecsemõkora óta húshoz szoktatott ember azt mondja: Dehogy mondok én le a húsevésrõl! A pecsenye finom. Bhísma is tapasztalatból beszélt.

Miért is szokna le a húsevésrõl az, aki úgy gondolja, az élet célja az, hogy jókat együnk és igyunk, életünkben erõsek legyünk, halálunkban a legegészségesebb halott? Aki azt hiszi, hogy csak a test létezik, és ha az õ teste elpusztul, vége a világnak?

Hiába mesélnek neki arról, hogy a nagyüzemekben milyen kegyetlen körülmények között tartják az állatokat, milyen szörnyû dolog a vágóhíd intézménye, mennyi gazdasági és környezeti problémához vezet a hústermelés, vagy milyen egészségtelenek azok a zsíros húscafatok. Azt fogja mondani, mint Bhísma: a legjobb ízû étel a hús – csakhogy Bhísma folytatta a tanításait: „Mégis azt kell mondani, nagy érdemeket szerez az, aki tartózkodik a hústól. Nincs kegyetlenebb, mint az, aki úgy akarja szaporítani a saját húsát. hogy egy másik élõlényét felfalja. Ebben a világban mindenkinek a saját élete a legkedvesebb. Ezért ahelyett, hogy elvennénk mások legértékesebb tulajdonát, inkább érezzünk velük együtt – és a legtöbbet az éri el, aki a kegyetlenségtõl tartózkodik.

A finom ételt csak az hagyja ott, aki megismert egy még finomabbat – egy magasabb életcélt, mint az anyag kizárólagos imádata.

Hát a zöldségek sírnak-e? Bizony sírnak, ha nem is látjuk, hogy könnyeket hullatnának. Egyes szentek meg is fogadták, hogy csak az eszik meg, amit a természet önként ad nekik: lehullott gyümölcsöt, elhervadt falevelet. Hallottam valakirõl, aki megfogadta, csak azt a hínárt, moszatot, miegyebet eszi meg, amit az óceán kidobott a partra; el is ért annyit, hogy súlyosan megbetegedett.

Krisna azt tanítja, nem ez a megoldás, Válassz tiszta ételeket, zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, tejterméket, és ajánld fel Nekem. Én majd eltörlöm a bûnöket, amiket a termelés, szállítás vagy elkészítés során nem lehetett elkerülni, és ne aggódj a visszahatások miatt.

És ha egy húsevõ a spenót könnyei miatt tesz neked szemrehányást, nyugodtan nevesd ki.

Írta: Szilágyi Márta - Rohini d.d