Egy út mindig jó. Még ha rossz állapotban van is, ki lehet javítani. A vaisnava missziók olyanok, mint az út. Egy idõ után általában tönkremennek. Nem ezek a cél. De segítenek, és az embereknek gyakran szükségük van rájuk, hogy a célt elérjék. Missziók, intézmények, családok, röviden, az osztozkodás, együtt élés más egókkal és érdekekkel, szoros közelségben – ez gyakran fájdalmas tapasztalat.

De ez a mi bölcsõnk. A mi helyünk, hogy felnõjünk és tanuljunk. Szeretett fivéreink és nõvéreink, nagybátyáink és nagynénéink, apánk, nagyapánk és ugyanannak a családfának a többi ágai. Ami itt van, az jó, még akkor is, ha pillanatnyilag rossz. Egy vak nagybácsi jobb, mintha nincs nagybácsi. Egy sértõ fivér jobb, mintha egyáltalán nincs fivérünk. Egy hibás misszió jobb, mintha nincs misszió.

A szeretet azt jelenti, hogy el tudjuk viselni mások hibáit. Vaisnavizmus annyi, mint harmonizálni az eltéréseket, elvégezni a megfelelõ kiigazításokat. Az abszolútban mindent lehet harmonizálni, és ez meg is fog történni. Ez valamennyi vaisnava misszió története, és ez így is fog maradni a mi közvetlen közelségünkben, és az utánunk jövõ nemzedékekben.