Indiában õsidõk óta tartja magát a meggyõzõdés, hogy a jógik misztikus erõkkel rendelkeznek, amelyeket sziddhiknek, szó szerint tökéletességeknek neveznek.
A misztikus erõkrõl nemcsak a régi korok legendásnak tûnõ feljegyzései számolnak be; napjainkban is élnek jógik, akik rendkívüli dolgokra képesek, vagy látszólag a természet rendje ellen cselekszenek. A jóga ismerõi számára sohasem az volt a kérdés, hogy ezek az erõk léteznek-e – inkább az, hogy mi a jelentõségük; még pontosabban, hasznos-e az, ha a jógi gyakorolja ezeket a misztikus erõket, vagy inkább kerülje, mint olyanokat, amelyek eltávolítják igazi lelki céljaitól.
Hagyományosan nyolc ilyen misztikus erõ van, de lényegében arról van szó, hogy a jógi bármit meg tud tenni, amit csak akar. Pl. végtelenül könnyûvé válik, ezáltal a vízen jár vagy a levegõben lebeg, annyira uralkodik a fizikai test mûködésén, hogy lelassítja vagy leállítja a szívmûködését, tetszése szerint gyógyít vagy gyilkol, vagyis minden vágya beteljesül.
A misztikus erõk egy korai leírását már a Rgvédában (10.136) megtaláljuk: Kesin Muni a levegõben repül, extázisában együtt jár a szelekkel, ismeri a gondolatokat, akár mérget is ihat, nem lesz tõle semmi baja. Az Atharva Védában egy egész könyv (XV) szól a vrátjáknak nevezett aszkétákról, akik a lélegzés szabályozásával csodálatos erõket szereznek.
*
Jó az, ha valaki gyakorolja ezeket a misztikus erõket? A Jógatattva Upanisád azt mondja, teljesen természetes, hogy
„… a jóginak különféle csodálatos erõi vannak, pl. meglátja a távoli eseményeket, meghallja a távoli hangokat, egyetlen pillanat alatt bármekkora távolságot megtesz, szavakkal teremt, bármilyen alakot fel tud ölteni, láthatatlanná válik, arannyá változtatja a vasat… lebeg a levegõben. Ha akarja, belép a lelki világba, ha nem, akkor ebben a világban él, és gyakorolja a misztikus erõket. Néha félistenné válik, és a mennyben él, máskor természetszellem, oroszlán, tigris, elefánt vagy ló alakban jelenik meg. Addig él ezen a földön, ameddig akar.” (73-76, 108-111)
Más jóga-írások, pl. Patanydzsali Jóga-Szútrái még sokkal több misztikus erõrõl tudnak, pl. a jógit ragyogó fény veszi körül, és teljes tudással rendelkezik; ezek azonban „akadályai a felszabadulás elérésének… ragaszkodást és önteltséget okoznak, ami csak nemkívánatos következményekkel jár.” (JS III.37, 51). A jógi büszke lesz misztikus erõire, elfelejtkezik Istenrõl, akinek mindent köszönhet, sajátmagát képzeli Istennek, és egészen biztosan el fog bukni.
*
A jóga gyakorlása együtt jár a misztikus erõk megjelenésével. A jóga-felfogás azonban az évezredek során nagyon sokat változott. A régi bölcseknek nem volt más céljuk, minthogy Isten akaratát teljesítsék, eljussanak Istenhez. Ezért vonultak vissza az erdõbe, ezért végeztek olyan lemondásokat, amelyekre a mai ember már egyáltalán nem is képes. A mai jógik nagyobb része megelégszik a fizikai test és az elme feletti korlátozott uralommal, azt hiszik, az a lényeg, hogy néhány lépést meg tudnak tenni a vízen, vagy egy kis hamut teremtenek a tenyerükben. Csodálók gyûlnek köréjük, és ezzel körülbelül elégedettek.
Minél messzebb megyünk vissza az idõben, annál nagyobb jógikról hallunk. Brahmá, az anyagi univerzum elsõ teremtett élõlénye maga is jógi volt. Isten azt a feladatot bízta rá, hogy emelje ki az élõ és élettelen lényeket a megnyilvánulatlanból, formálja ki a világot ugyanolyannak, amilyen az a korábbi ciklusokban volt. Brahmá azzal kezdte meg a munkáját, hogy aszkézist gyakorolt. A Kausitaki Bráhmana (4.6.1) elmondja, az aszkézis vagyis a jóga gyakorlása nagyon nagy hõt fejlesztett, ebbõl a hõbõl keletkeztek a tûz, a szél, a nap, a hold és a hajnal. A megszületett élõlények házasságra léptek egymással, és lassanként mindent létrehoztak, amit ma az univerzumban megtalálunk |
Misztikus erõk