Mestereim
Bhakti Abhay Narayan Swami
Bhakti Alóka Paramadvaiti Swami
Guru Maharáj tanításai
Szeretet annyi, mint szenvedni másokért
Közös szellem - megosztott szolgálat
A Vaisnava filozófia alapjai.
A mindent átfogó szeretet lényege
Támadás az ártatlanok ellen
A misztikus hagyományok
A Tudatos segítõ
Mondj nemet a televízióra!
A kritikus kritikusa
A karma elfogadása
Az öregség öröme
A gyógyító kör
Jóakarók - avagy vegan vagy nem vegan?
EL KELL FOGADNI AZ ELÕÍRT KÖTELESSÉGET
A templomnak úgy kell mûködnie, mint egy szimfóniának.
Felelõs fogyasztással a Szent Anya védelmében
India
Gondolatok a jógáról
Az õsi India tanítása a környezetvédelemrõl
Királyság a felhõk felett
Járt-e Jézus Indiában?
A környezetvédelemrõl
Gandhi a betegségrõl
Bhaktivinoda Thákura: Comte és az altruizmus
A lelki megtisztulás folyamatai
mantra-jóga
A mala titkai
A szent név alászállása
A hang hatalma
A mantra
Hare Krisna ének
mantra jóga-lelki élet
A hangrezgés
A hang és felszabadulás
Szent Név az Írásokban
A lelki gyógyszer
A Szent Név dicsõsége
A MANTRA MEDITÁCIÓ
Bölcsességek
Newton és a teremtés!
Értelem és szeretet
Gondolatok az életrõl
Istennél jártam
A fény
A farkasok
Az egér és a bölcs
Az indiánfõnök jóslatai
A szögek
Isten vagy fodrász?
Három jótanács
Az emberi kapcsolatok lényege
Gondolatok az életrõl
Az út.
Hogyan viszonyuljunk olyan emberekhez, akik másféle vallási folyamatot végeznek?
Szókratész méregpohara
Nandafalva
Bemutatkozó
Térkép és honlap
Krisna-tudat gyökerei Magyarországon
Aki elkezdte hazánkban
Az elsõ Krisna farm hazánkban
Krisna úttörõi Magyarországon
A lélekvándorlás valósága
Lélekvándorlás
Mi a lélekvándorlás?
Tudatos gyermeknemzés
Ha nem emlékezünk, miért bûnhõdünk
Rossz esetek, jó emberek
Van-e lelke az állatoknak?
Gyógyítás és lélekvándorlás
A lélekvándorlás más vallásokban
Híres emberek véleménye a lélekvándorlásról.
A meg nem született naplója
Olvasószoba
Gondolatok az Egyházakról
Zavartság a vallásokban
Vallás vagy szekta?
A személyiség
A lélek erdete
A Szavak Tündére
Meditáció
A hit
A halál
Az étkezésrõl
Az emberi élet célja
Lelki test a halált követõen
Élet az élet után
Az egészség tudata
Szeretet
Meditálás Istenrõl
Környezetvédelem.
A gazdasági válság alapvetõ oka
A Miniszter vakcinái
Elõírás vagy szívbéli érzés?
A fák tisztelete.
Leszel-e Isten?
Minden atomban?
SZÖVEGES KÉPEK
Vegetarizmus a vallásokban
Éhezés
Ne edd meg
Isteni étel
Erkölcsi érték
Vegetáriánus étkezés
Nem lesz boldog
Kezdölap arrow Ájurvéda és allopátia
Ájurvéda és allopátia

Az Ájurvéda õsi orvostudománya manapság reneszánszát éli. Nem is orvoslás ez, mint inkább az egészség ápolása, és minden területre kiterjed.

a

Ájurvédától allopátiáig
Az Ájurvéda õsi orvostudománya manapság reneszánszát éli. Nem is orvoslás ez, mint inkább az egészség ápolása, és minden területre kiterjed. Az Ájurvéda és az allopátia összehasonlítása komoly kérdéseket vet fel. Azt hisszük, hogy a modern orvostudomány felváltotta a babonát és a „népi” orvoslást, de az Ájurvédával összehasonlítva az allopátiát csak találgatásnak lehet tekinteni. Az igaz, hogy nem teljesen a sötétben tapogatózik, de sajnos ennek az árát bolygónk megfizeti.
Miért és hogyan történt, hogy egy olyan nagy tudomány, mint az Ájurvéda, gyakorlatilag elveszett? Megadja a választ az idegen uralom, a mentalitás, amelyet egyébként az allopatikus észjárás alakít ki. Az Ájurvéda megújulását úgy is érthetjük, hogy a tudatosság megnyilvánulását – „az alázatosak fogják örökölni a földet.”

Indiában több, mint ezer évig tartott az idegen uralom, a moguloktól az angolokig. Hivatalosan véget ért, de Indiának még újra föl kell építenie csodálatos történelmét, közben továbbra is el kell szenvednie az idegen befolyást. A tudományos világ továbbra is eurocentrikusan látja a kultúra és a tudomány fejlõdését. Az Ájurvéda azonban nem annyira India és a történelme iránt érdeklõdik, inkább meg akarja találni az élet értelmét egy olyan világban, amely sokakat nem elégít ki, és a jövõje félelmetes. Amikor errõl a régi orvoslási rendszerrõl beszéltünk, egy jól átgondolt világnézetre gondolunk; ha ez a gyakorlatban megvalósul, sokat segíthet a modern kor biológiai, pszichológiai, társadalmi, környezeti és lelki betegségein.


Módszerek
Vizsgáljuk meg elõbb a védikus módszereket. A régi bölcsek olyan tudományos módszereket alkalmaztak, amelyek lehetõvé tették, hogy megértsék az élet lelki és anyagi misztériumait. Alaposan ismerték az életfolyamatokat, módszereikkel meg tudták vizsgálni, meg tudták határozni a növények, ásványok és állatok értékét a gyógyászatban, jóval a mikroszkópok, vegyelemzés és az allopátikus iskola egyéb eszközeinek feltalálása elõtt. Meg sem közelíti ezt a nyugati tudományos módszer, amely csak akkor fejlõdött ki, amikor India már régen idegen uralom alá került.
A nyugati módszer három lépésen alapul: hipotézis, kísérletezés és megfigyelés, valamint elmélet, vagy következtetés. A védikus tudomány három bizonyítéka (pramána) közül kettõ lefedi a nyugati tudományos módszer területét, ismeri azonban a tudásszerzésnek egy olyan módszerét is, amely a két megközelítés közötti különbség lényegéhez vezet.
A megismerés védikus módszerének az elsõ része a közvetlen érzékszervi észlelés (pratjáksa), ideértve mások megfigyelését is. A második a logikus következtetés (anumána), a harmadik az aptopadesa, hallás hiteles forrásokból, vagyis a szentektõl és az önmegvalósított lelkektõl illetve a kinyilatkoztatott szentírásokból, amelyeket a régebbi szentek jegyeztek le.


Alapfogalmak
Az Ájurvéda abból indul ki, hogy a lélek egészsége a legfontosabb, és minden egyebet ennek kell alárendelni. Mivel világos fogalmai vannak a tudatról, értelemrõl, elmérõl és testrõl, és ezeket külön hiererchikus valóságoknak tekinti, amelyek a legfelsõbb tudatból nyilvánulnak meg lefelé, az egyéni tudatig, ez a tudomány jól felkészült arra, hogy a betegség mindenféle állapotát kezelje. Ide tartoznak a fizikai, mentális, érzelmi, de a társadalmi és környezeti betegségek is.


A fizikai egészség szintjén, amely az allopátia elsõdleges, ha ugyan nem kizárólagos célja, az Ájurvéda tudósai legalább annyira értették a dolgukat, mint a modern orvosok, ideértve a mûtétel végzését is, amely növényi érzéstelenítõk vagy altatók használatával történt. Ezt csak azért említem, mert a modern sebészetet tekintik korunk legnagyobb orvosi vívmányának. Az ájurvédikus sebészet leírását a Szusruta-szamhitában találjuk (Kr.e. 1000). Szó van itt mindenféle modern mûtétrõl, a rutinszerû sérvmûtéttõl bonyolult szervátültetésekig. De nem ez az Ájurvéda büszkesége. Ehhez csak végszükség esetén folyamodtak. Sokkal fejlettebb volt maga a holisztikus kezelés, amelynek megbecsült erénye az erõszaknélküliség.
A védikus bölcsek két nagy kategóriát ismertek: „mozgó” – emberek, állatok, madarak, és „nem mozgó”, - növények és kövek. Nem voltak olyan tévedéseik, mint Hippokratész „állati-anyagcsere’ elmélete, és Descartes komoly félreértése, amely szerint az állatok alig többek, mint gépek. A risik olyan alaposan értették a tudat természetét és a biológiai folyamatokat, hogy nemcsak mindenféle állati, növényi és ásványi anyagot fel tudtak használni a gyógyításban, de az állatok és növények betegségeit is meg tudták gyógyítani. Érzékenységük nem engedte meg, hogy visszaéljenek az állatokkal, de még a növényekkel és az ásványokkal se, és ezzel megakadályozták a környezeti válságot, amelybe a nyugati tudomány döntött minket.
Háromféle alapvetõ pszichoszomatikus életfolyamat van, vata, pitta és kapha, ezek együttesen a tridósa, az alap, amelyre fel lehet építeni az élõvilág teljes megértését. A dósadhátuk a következõk: 1. vata, lélegzés vagy életlevegõk, 2. pitta, a testi tüzek, és 3. kapha, testi folyadékok. Ezeket valaha szélnek, epének és nyálnak fordították. Ez a három pszicho-biológiai komplexum minden élõlényben jelen van, és az egészség ennek a háromnak a tökéletes egyensúlya.


A tridósa az élet alapvetõ építõkövei, és ezek alkotják a szaptadhátunak, hét szövetnek nevezett hierarchikus komplexumot: 1. étel vagy tápanyagok, 2. vér, 3. hús, 4. zsír és összekötõ szövetek, 5. csont, 6. csontvelõ, és 7. sperma vagy ovum. A dósadhátu és szaptadhátu mellett van még egy harmadik is, a raszadhátu, a raszák vagy ízek rendszere. A hat rasza az ételbõl és a környezetbõl származik. Különféle módokon táplálják a test szöveteit, és az ájurvédikus dietetika és herbológia alapját képezik. A hat íz a következõ: édes, savanyú, sós, csípõs, keserû és összehúzó, ezek határozzák meg az ételek tápértékét és koncentrált ételeknek tekintett gyógynövények gyógyító hatásait. Az egész ájurvédikus megértés alapja ez a három rendszer – dósadhátu, szaptadhátu és raszadhátu. A tridósa keret, amely minden egyes ember alkatát meghatározza, rávezeti az orvost, hogy minden beteggel, mint egyedülálló személlyel, minden betegséggel, mint egyedülálló zavarral foglalkozzon.


Mindhárom rendszert a triguna-felfogáson belül kell értelmezni, amely a jelenségvilágot a három fõ hatóerõnek megfelelõen szemléli: szattva (világosság), radzsasz (szenvedély), és tamasz (sötétség). Ez a három befolyás, az öt durva elem (éter, levegõ, tûz, víz, föld), és a finom elemek (elme, értelem, ego) alkotják fizikai és pszichikai testünket, és a tapasztalat egész anyagi vlágát.
Ha van valami az allopátiában, amitõl sikeres, ez az egyszerûsítõ elgondolás, hogy az egész életet vissza lehet vezetni biokémiai, és végõ soron molekuláris folyamatokra. Az Ájurvéda viszont elfogadja, hogy a valóságnak több hierarchiája van, és ezek közül Istené a legmagasabb. Az allopátia kísérletezés eredménye, de nincs szilárd alapja, elméleteket fogalmaz meg, amelyek a kísérletezés következtetéseit szolgálják. Az ájurvédikus megértés a széles alapoktól halad az egyéni felé, az allopátia útja fordított, egyedi adatokat gyûjt, és abból vonja le a következtetéseket – spekulatív módon.


Itt a probléma kettõs: a tisztán kísérletezésbõl származó adatokra alapozott nézet annyiszor változik, ahányszor az újabb kísérletek új és ellentmondásos adatokat szolgáltatnak, vagyis ez a rendszer végtelen. A felépítmény nem szilárd, bármikor összeomolhat, nehéz rá építeni. Még a projektek finanszirozása is kockázatos vállalkozás. Minden megváltozhat abban a pillanatban, amikor új adatok állnak rendelkezésre. Bár elméletileg dicséretesnek hangzik, hogy kísérletezünk, elõre lépünk, és bármikor készen állunk az irányváltoztatásra, társadalmi szinten ez nagyon nem praktikus. Ez visz el minket a második problémához, ami abból áll, hogy állandóan új adatokat kapunk, amelyek megkérdõjelezik a meglevõ paradigmát. A tét azonban olyan nagy, hogy ezt gyakran figyelmen kívül hagyják, vagy olyan módon folytatják a kísérleteket, hogy az adatai megfeleljenek a jelenlegi világnézetnek. Elvész az objektivitás, a modern orvostudomány megelégszik a spekulációval, amit ironikus módon gyakran az igazság nemes kutatásaként hirdetnek.
Nem kétséges, hogy kísérletezéssel viszonylagos tudást lehet szerezni, de ki kell bõvíteni a kereteket, el kell fogadni az alászálló tudást, nehogy önbecsapássá fajuljon. Az ájurvédikus hagyományon belüli kísérletezés aszerint fogadja el, vagy utasítja el az adatokat, hogy ellentmondanak-e az alászálló tudásnak, a lelki világnézetnek, vagy sem.


Eredetek
Az ájurvédikus hagyomány intuitív vagy isteni eredete szemben áll a halott anyag kutatásával, amely a nyugati orvostudomány kísérletezését alkotja. A kísérletezés fontos pramána, de a nyugati orvostudomány csak rendszerek, tünetek és eredmények halmaza, magasabb intelligencia vezetése nélkül. Az ájurvédikus hagyomány egy magasabb intelligenciától származik, a feltételekhez kötött emberi értelem hibái nélkül. Az allopatikus megközelítés sokkal közelebb áll a civilizálatlan emberek babonás gyógymódjaihoz, mint az ájurvédikus hagyomány. Az elõítéletek nélküli embernek meg kell kérdeznie, Van tökéletes tudás? Ha a válasz nem, akkor itt meg is állhatunk. De a nyugati gondolkodás feltételezi, hogy van tökéletes tudás, csak odáig kell fejlõdnünk, de a fejlõdésnek kétséges eszközei vannak, nem tökéletes mûszerek használata, emberi gyengeségek. A védikus tudomány is elismeri, hogy van tökéletes tudás, de mivel ez tökéletes, felette áll az emberiségnek, ezért az emberi társadalom csak akkor láthatja meg, ha az hajlandó feltárni magát. Bár az Ájurvéda alapjában véve világi tudomány, a jelenségvilággal foglalkozik, az anyagi világ felfogása is a lelki síkról száll alá.


Nem szabad elfelejteni, hogy a racionális allopátia úgy jött létre, mint a ráolvasásokba és babonákba vetett, irracionális bizalom ellenhatása, amiket viszont pre-racionális lelki érzéseknek, az õsi India raconális spiritualitása megromlott formájának lehet tekinteni. A tudománytalan orvoslás és ál-spiritualitás túlreagálása, és ezek egyike sem az ájurvédikus tanítások eleme. Nem a lelki szintrõl származott, hanem a kor „vallásos” emberei találták ki. Európában az érteme korának, a felvilágosulásnak alapítói „hittek Istenben,” de ez a hit nagyon gyenge volt, nem látták elõre, milyen károkat okoznak az újonnan bevezetett elméletek. A racionális védikus spiritualitás, például az ájurvédikus tanítás viszont még ma is nagy befolyást gyakorol sok nagy tudósra.


Ez a tanítás alapvetõen más, mint a neo-arisztotelészi paradigma, amely a modern orvostudomány megérkezése elõtt uralkodott Európában. Míg a modern orvostudomány hívei kísérleti úton tesztelhetõ módszerekkel akarták felváltani az ad hoc gyógyítást, az ájurvédikus vaidják (orvosok) a saját tudományos, kísérleti úton tesztelhetõ módszereiket és az isteni meglátást alkalmazták a dhátudósa keretein belül.
A modern orvostudományról azt mondják, sikeresen kezeli a fertõzõ betegségeket, de lehet, hogy maga váltotta ki azokat, amiket most krónikus betegségeknek neveznek, és amelyeket nem tud meggyógyítani. Csak a tudatlanság egyik formájára való visszahatásként keletkezett, ezért a legjobb esetben sem több, mint féligazság. A visszahatás sose teljes megoldás. Még nem jelent meg a hegeli szintézis, hogy kiegyensúlyozza a modern tudomány és orvostudomány antietikus fejlõdését. Sokan azért akarják feltámasztani a keleti gyógyító módszereket, hogy megtalálják ezt a szintézist. A keleti gyógyítás azonban alapvetõen különbözik a nyugatitól, és ez a szintézist csaknem lehetetlenné teszi.


Dhanvantari – az ájurvédikus hagyomány atyja


Betegségek oka/gyógyításuk
Kelet és nyugat teljesen eltérõen közelítik meg azt, hogy mi okozza a betegséget, sõt, hogy mi a betegség. Az Ájurvéda egyik alapvetõ szövegében, a Csaraka-szamhitában ezt találjuk: „Amikor a igazság kora lehanyatlik, egyes emberekben túl sok lesz az adana (kapzsiság), ami gauravához (a test és elme súlyosságához) vezet. Ebbõl az állapotból elõbb srama (letargia) lesz, aztán alaszja (lustaság). A lustaság indít a szamcsajára (felhalmozásra), a felhalmozás elvezet a parigrahához (elvenni azt, ami a másé). A praigraha eredménye még több kapzsiság és fösvénység (lóbha). A demoralizált cselekvés láncolata így folytatódik: árulás, hazugság, fékezetlen vágyak, harag, düh, hiúság, gyûlölet, kegyetlenség, félelem, bánat, szenvedés, szorongás. Az emberek teste és elméje meggyengül, könnyû zsákmánya lesz a betegségnek. Még az élet hossza is megrövidül.”


Ezt a láncolatot Csaraka járványnak nevezi: „Amikor kapzsiság, harag, fösvénység és hiúság uralják az emberek elméjét, megvetik a gyengéket, megtámadják és elpusztítják egymást.” Az ájurvédikus hagyomány tehát azt mondja, hogy a betegségeket erkölcstelen, helytelen cselekvés okozza. Csaraka persze felsorol más tényezõket is, és az emberek általános fizikai, mentális és erkölcsi egészségét kapcsolatba hozza a család, falu, város és nemzet vezetõinek erkölcsiségével.


A nyugati orvosi rendszer nem ismeri, mi okozza a betegségeket. Az Ájurvédában a karma egyszerûen azt fejezi ki, hogy minden cselekedetnek megvan a visszahatása az erkölcsi birodalomban, és ez más, mint a népies elképzelés, amelyet a TV mûsorokban gyakran tréfából emlegetnek. A nyilvánvaló – pszichológiai, társadalmi, környezeti, stb. - okokat az allopátia redukcionista világnézete miatt nbem ismerik el. De mondhatja azt egy értelmes ember, hogy az elme, a környezet, a szociális körülmények nem gyakorolnak közvetlen befolyást a fiziológiánkra, vagy ami még rosszabb, kitarthat-e amellett, hogy a fizikai sík fölött egyáltalán nincs hierarchikus valóság?


Az allopátia szerint a betegség okai támadó mikróbák, emésztési rendellenességek, szövetek degenerálódása, stb. A fertõzõ betegség modelljében például a behatolót fel kell kutatni, és meg kell ölni. Ez a megközelítés olyan, mint a genocídium; a hatalmas, bár csak mikoszkóppal látható világ egész fajait akarja kiirtani. Az ájurvédikus hagyomány szerint a betegség az egyensúly hiánya, szó sincs gyilkosságról. Nem akar mindent megölni, elismeri a Legfelsõbb kifürkészhetetlen akaratát, és még a mikroorganizmusok élethez való jogát is. A modern orvostudomány támadj-és-pusztíts módszerei olyan idegenek India risijei számára, mint a békés remetetanyák számára a modern csatatér. Különben is, van-e esélye az allopátiának, hogy eléri a célját, a teljesen steril világot? Jelenleg a modern tudomány új mikróbákat teremt, vagy olyan körülményeket, amelyek között egyre rezisztensebb vírus- és baktérium-törzsek fejlõdnek ki. Lehet, hogy maga az allopátia a betegségek oka.


Következtetés
Kiemeltem a modern orvostudomány néhány fogyatékosságát, és lehet, hogy keményen bírálnak érte. Ez mégis megéri, ha arra gondolunk, a modern orvostudomány hogyan kezeli az ájurvédikus hagyományt. A világnak többre van szüksége, bár ez a szükséges kezdet. A modern orvostudomány a propaganda annyi pirulájával eteti a világot, hogy az már tömeges függõség. Sok embert ki kell rángatni egy olyan gyógyító rendszerbe vetett hitbõl, ami távolról sem tökéletes. Bírálom az allopátiát, de sokan egyetértenek velem, és nemcsak az alternatív gyógyítók. A tájékozottak számára nem titok, hogy a modern orvostudománynak segítségre van szüksége.


Az alternatív gyógyítás iránti érdeklõdés rendkívül megélénkült, és újabban figyelmet kap az ájurvédikus hagyomány is. Ennek sokféle oka van, a kutatás nagy költségeitõl kezdve a gyógyszerek mellékhatásaiig, amelyek más gyógyszereket igényelnek, ad infinitum. Gondok vannak a doktor/beteg kapcsolatával is, sok ember szeretne több személyes odafigyelést és részvételt a kezelésben.


Sokan nem tudják, hogy a modern orvostudomány jelentõs figyelmet fordított az ájurvédikus hagyományra, gyógynövényeket keresve, amelyekbõl új és hatékonyabb drogokat lehet kivonni. Számos világszervezet hisz a hagyományos gyógyításban, ideértve az Ájurvédát. A Világegészségügyi Szervezet, UNIDO és UNESCO egyaránt felismerték a gyógynövények fontosságát, sürgetik a kutatást, hogy a növényi gyógyanyagokat hatékonyabban lehessen használni. Statisztikailag is meggyõzõen lehet bizonyítani, hogy az Ájurvéda és más hagyományos gyógymódok milyen hatással vannak a modern orvostudományra. Sajnos csak gyógynövényeket akarnak találni, és ezek a lelket nem gyógyítják. Az allopatikus orvosok az Ájurvéda értékét azon mérik le, milyen hatásosak az ajánlott gyógynövények. Keveset foglalkoznak a filozófiával. De a filozófiai megértés javítaná az orvosi ellátást, nem az, hogy még több gyógynövénnyel egészítjük ki az allopátia épületét. Ha valaha is egyesíteni lehet a két hagyományt, az Ájurvéda szélesebb alapjait kell kiegészíteni az allopátia különféle kísérleti eredményeivel, nem megfordítva

 
< Előző   Következő >
Blog
Govinda világa
Govinda vegetárius konyhája
Krisna
Civil Rádió mûsoraim
A KANÁL FORRADALMA
2011 év archívuma
2010 év archívuma
2009 év archívuma
A Kanál forradalma
Mi is ez?
A Forradalom receptjei
Felhívás
A Kanál forradalma program manifesztuma.
Változtasd meg a világot étkezés által!
A mozgalom eszmeisége
Az Év Vegetáriánusa díj átadása a Vegetáriánus Fesztiválon
Lénárt Gitta elõadása a nyers étkezésrõl - Balástya
VIDEÓ FILMEK
Ételek készítése
Lelki zene
Vegetarizmus
Elmélete
Vegetarizmus I
Vegetarizmus a Védákban
Hires emberek véleménye
Vegetarizmus II
A szent étel hatalma
A legfõbb fûszer
Vegetarizmus a vallásokban
Jóga és egészség
A konyha és a kultúra kapcsolata.
Paramadvaiti Swami - Vegetarizmus
Az ételed és hangulatod
VEGETÁRIÁNUS FÕZÕVERSENY
Az Év vegetáriánusa
Keresztelõ Szent János - vegetarizmusa
Biblia és vegetarianizmus
A baba elsõ gabona étkeztetése!
Receptek
Levesek
Brokkoli csicseriborsóval
Fõtt ételek
saláták
Cékla krém
Spenótos csicseriborsó
Zabpehely lepény
Sütõtök halava
Fügés halava
Lencse és spenót
Ízletes ebéd
Joghurtos kínai kel saláta
Nyers körte csatni
Okrás ételek
Nyers ételek
Csicsóka tyúkhúr saláta
Nyers sütõtök saláta
Csoda golyók - nyersen
Cékla pástétom
Nyers brokkoli saláta
Nyers paradicsomleves
Pikáns sütõtök.
Kelbimbó saláta
Kolbászos burgonya
Kemencében sült kenyérlángos
Tofus sütõtök
Nyers sárgarépa saláta.
Sárgarépa saláta
Bodzavirág saláta
Kámforos tápióka
vadkomló hajtása
Természetes élet
Ájurvéda és az étel
Az együttérzés útja
Ájurvéda és allopátia
Életem az élelem? I-rész.
Életem az élelem? II-rész.
Életem az élelem? III-rész.
Jótanácsok minden napra
Bolíviai törvény deklarálja a Földanya jogait!
A pitypang nem gyomnövény.
Programok
Program ajánló
Ételosztás hajléktalanoknak
Govinda - Süti Program
Kukta - Mustra
Hajléktalanok napja a Tilos Rádióban
Ételosztás Mikuláskor és Karácsonykor
Vegetárius ételosztás hajléktalanoknak
Szegénység Elleni Küzdelem Világnapja
Torta program
Ne vegyél, cserélj
Ne vegyél, cserélj!
Sajtkukac park - hamburger õrület
Majálisi gyros ételosztás
Gyerekeknek
Nemzetközi jógatalálkozó
Világvallások találkozója
A rendezvényrõl
A program
A médiában
A találkozó képei
Ezoterika
Visszatérés a halálból
Misztikus erõk
A mai kor- régi jövendölés
Medítáció
Az odaadás imája
Az élet törvénye.
Kitekintõ
A perui Truly Asram
Kultúrák találkozása
Bánk Bán motívum a Mahabháratában
Csipkerózsika Grimm meséiben és Indiában
Guliver utazásai és a Mahábhárata
Özönvíz a Mahábháratában
A Bhavisja purána és a Genezis
A galamb
Képregények
Az önteltség